Józsué halála után a nép megint elfeledkezett hatalmas, szerető, szabadító Istenéről, s
újra belemerült a bálványimádásba. Erre Isten meg ismét megfenyítette őket. A
midiánitákat hozta fel ellenük. S amint ezt a történetet olvastam, borzalmasan megfájdult
a szívem, amikor láttam, hogy az a nép, akivel az Úr rengeteg csodát tett, akin újra meg
újra megkönyörült, s akinek világosan megüzente, hogy ha Őt imádják, akkor áldásban
lesz részük, de ha bálványokhoz fordulnak, akkor súlyos fenyítékeket kell elszenvedniük;
mindezek ellenére újra meg újra elfordult Tőle és bálványokat imádott. Vagyis ismételten
megbántotta Istenét, s egyben minden alkalommal újabb fegyelmezésre adott okot. Hogy
lehettek ilyen felelőtlenek? - Gondoltam. Mire eszembe jutott, hogy tulajdonképpen én
sem vagyok különb! Ezért nem ítélkezhetem. Ugyanis az én életemben is van olyan
dolog, amitől nagyon szeretnék szabadulni, de mégis megismétlődik. Mire felkiáltottam:
"Ó Uram! Szabadíts meg a gonosztól, hogy végleg tiszta, szent élettel dicsőítsem
meg drága szent nevedet!"
A tiedben nincs ilyen?
Ebben az esetben, a választott nép már hét évig szenvedett a midiánitáktól. Meg-meg
támadták, állandóan kizsákmányolták, s rettegésben tartották őket. Annyira, hogy alig
maradt élelmük. Mire végülis ismét "segítségért fordultak az Úrhoz..." Ő meg ismét
meghallgatta őket. Küldött hozzájuk egy prófétát, aki megmagyarázta nekik, hogy
bálványimádásukért van rajtuk a nagy csapás. Meg gondoskodott szabadulásukról is.
Minket is meghallgat az Úr, ha megbánva bűneinket, megvalljuk azokat neki, és
bocsánatáért esedezve, kiáltunk szabadulásért!
Sőt könyörgésük hatására történt, hogy egyszer, amikor Gedeon titokban, elbújva a
présházban búzát csépelt, Isten - egy angyal által - megbízta a népfelszabadítással.
Olvassuk el a Bírák 6:11-16 verseket, melyek így hangzanak: "...eljött az Úr angyala, és
leült... a cserfa alatt... Gedeon éppen búzát csépelt a présházban, hogy megmentse
midianiták elől. Az Úr angyala megjelent előtte, és így szólt hozzá: Az Úr veled van,
erős vitéz! Gedeon azonban ezt mondta neki: Kérlek, Uram, ha velünk van az Úr, miért
ért bennünket mindez? Hol vannak azok a csodák, amelyekről atyáink beszélnek
nekünk... Az Úr ekkor... azt mondta:
Menj, és a te erőddel szabadítsd meg Izráelt, Midián markából! Én küldelek téged!
Gedeon ezt mondta neki: Kérlek, Uram, hogyan szabadítsam meg Izráelt? Hiszen az én
nemzetségem a legszegényebb Manasséban, és én a legkisebb vagyok atyám házában. Az
Úr így válaszolt neki: Majd Én veled leszek, és úgy megvered Midiánt, mintha csak egy
ember volna."
Gedeon azonban mindezen igéretek ellenére is bizonytalankodott. Ezért jelt kért az
angyaltól. Biztos akart lenni abban, hogy valóban Isten angyalával áll szembe és Isten
üzenetét hallja tőle.
Megkérte tehát, hogy maradjon ott, amíg ő hazamegy egy kis
ajándékért. Az angyal teljesítette kérését. "Ekkor Gedeon elment, és elkészített egy
kecskegidát, meg egy véka lisztből kovásztalan kenyeret..." (6:19) s a hús levével kivitte
az angyalnak. Az meg "ezt mondta neki: Vedd a húst és a kovásztalan kenyereket, tedd
le erre a sziklára, és öntsd rá a hús levét! Ő úgy cselekedett. Ekkor az Úr angyala
kinyújtotta a kezében levő botot, és megértintette a húst, meg a kovásztalan kenyereket.
Erre a sziklából tűz csapott ki, és megemésztette…az Úr angyala pedig eltünt..." (6:20-
21) Gedeon meg "oltárt épített ott az Úrnak..." Mert ezennel meggyőződött, hogy
valóban egy Istentől üzenetet továbbító angyallal állt szembe. Vagyis, az Úr hajlandó
volt meggyőzni őt, mert ő nem haragszik, ha biztosak akarunk lenni abban, hogy ki
szól hozzánk.
Sőt, "Szeretteim, ne higgyetek minden szellemnek, hanem vizsgáljátok meg a szellemeket,
hogy azok az Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba." - Olvassuk az 1
János 4:1-ben. Döntések előtt tehát nagyon fontos megvizsgálnunk, hogy kire hallgatunk.
Ennek érdekében nyugodtan feltehetjük a kérdéseket: Ki mondja? Egy bölcs, imádkozó,
Isten gyermeke, aki hisz Jézus Krisztusban, mint Isten Fiában, vagy csupán egy bölcsnek
hangzó világi egyén? Miért mondja? Mert Isten nevének megdicsőülését tartja
mindenek előtt szem előtt; vagy valamilyen, alattomos, rejtett szándék van mögötte?
Bibliai alapú a tanácsa? Vagy Biblia ellenes? S milyen áldás származhat belőle? És
így tovább... S minél fontosabb, vagy életbevágóbb a kérdés, annál fontosabb, hogy
komoly ima mellett vizsgáljuk is meg tanácsadóinkat.
Azonban Gedeont a meggyőződés, hogy Isten angyalával beszélt, s Istentől megbízatást
kapott; felkészítette arra, hogy amikor ugyanazon az éjszakán az Úr már munkába is
állította; kész volt engedelmeskedni. Mivel bízta meg az Úr? Azzal, hogy rombolja le
apja Baál oltárát, majd vágja ki a mellette levő fát, és építve egy oltárt, neki - az igaz
Istennek - mutasson be egy égőáldozatot. S Gedeon megtette. Viszont Isten meg mindjárt
bebizonyította, hogy vele van; amint igérte. Ugyanis kimentette őt a bosszúálló emberek
markaiból, akik ezért meg akarták ölni. Mégpedig saját apja szavai által. Hasonlóan,
amikor mi is meggyőződünk arról, hogy Isten szólt hozzánk, akkor mi is bátran
engedelmeskedhetünk, mert Isten velünk van, vezet és óv!
Ezután "Midián, Amálek és a keleti törzsek mind egybegyültek, átkeltek a Jordánon, és
tábort ütöttek a Jezréel síkságán" (6:33). Az Úr meg "felruházta Szellemével Gedeont,
mire ő megfújta a kürtöt és hadba szólított" sok embert. Azaz megint bátran és
engedelmesen intézkedett. De azért még két jelt kért az Úrtól arra nézve, hogy valóban
az ő keze által akarja megszabadítani Izráelt. S az Úr mindkét esetben meghallgatta, és
bebizonyította számára, hogy a népfelszabadítás az ő feladata. Ráadásul még arra is
felszólította, hogy 32000 főből álló seregét lecsökkentse 300 főre az ellenség 135000 fővel
rendelkező csapatával szemben. Ezzel akarta megakadályozni, hogy Izráel ne önmagának
adja a bekövetkező győzelemért a dicsőséget, hanem Istenének. S egyúttal ezúton Gedeon
hitét is tesztelte. Ő meg szófogadásával bebizonyította, hogy kész elhívásának
betöltésére. Velünk is előfordul, hogy mennyei Atyánk megóv a beképzeltségtől, vagy
hitpróbát enged ránk. De olyankor biztasson minket a tudat, hogy bármilyen nehéz
helyzetbe kerülünk is - mint Isten gyermekei, akik már szívükbe hívták az Úr Jézust - Ő
velünk van, és gondot visel rólunk. Sőt - Gedeonhoz hasonlóan - Szent Szellemének
erejével már előre ellát, hogy győztesen mehessünk át a próbán. S a Róma 8:28 igérete
szerint ráadásul mindent még a javunkra is fordít. Vagyis, a nehézségekből áldást hoz
ránk.
Végül Gedeon kapott a csata előtt még - kérés nélkül - is egy végső biztatást az Úrtól,
aki jól ismeri és megérti gyengeségeinket. Mégpedig - Isten utasítására - éjjel
elmehetett az ellenséges tábor közelébe, s ott meghallhatta, hogy Isten egy olyan álmot
adott az egyik katonának, amiből arra következtettek, hogy veszteni fognak. Minket is
sokszor - még kérés nélkül is - biztat Urunk, aki annyira szeret bennünket, hogy
Jézusban hozzánk hasonló emberré lett, és ennélfogva teljesen megérti gyengeségeinket.
Ezért akár az Igéből, akár testvéreinken, vagy a körülményeinken keresztül szól hozzánk
és bátorít. S olyankor mi is megerősödünk a hitben, és friss erővel nézünk feladataink
elé.
Sajnos Izráel népe gyakran bálványimádó lett, amiért ismételt fegyelmezésben részesült.
Amikor a midianiták - ilyen okból - hét évig kínozták őket, Isten - egy angyal által - az
egyszerű, alázatos Gedeont hívta el felszabadítónak. Egyben mindjárt megigérte neki,
hogy mindenben vele lesz. De Gedeon biztos akart lenni abban, hogy valóban Isten
angyalával állt szembe, és az Úr utasítását hallotta. Mire az Úr bizonyított. S ő meg
azonnal kész volt engedelmeskedni és az isteni parancsra ledönteni apja Baál szobrát. Az
Úr meg viszonzásul megóvta a bosszúállóktól. Majd mielőtt a Midián és egyéb csapatok
támadásra készültek, az Úr még külön felruházta őt Szellemével. Vagyis különleges erőt
kapott. Mire hajlandó lett szembeszállni velük, csak azért biztonságból még kért két jelt az
Úrtól arra nézve, hogy valóban őt akarja felhasználni a népfelszabadításra. Ezt is
megkapta. Sőt miután - az Úr utasítására - lecsökkentette csapatát 300 főre - kérés
nélkül - kapott még egy biztatást. Végülis Gedeon utasítása alapján Isten népe
kürtökkel, cserépfazekakkal és fáklyákkal a kezükben legyőzték az ellenséget. Mire 40
éves béke következett.
Sajnos - Izráel népéhez hasonlóan - velem és veled is előfordul, hogy elbukunk, s
ismételt fenyítésben részesít Urunk. De bűnbánatunkra és bűnvallásunkra megbocsájt, és
meg is szabadít. Sőt fel is használ. Biztasson hát bennünket a tudat, hogy Urunk minden
bűnt vallott, megtisztult és odaszánt gyermekét felhasználja, illetve elhívja valamilyen
szolgálatra. Téged és engem is. Egyben megigérte, hogy velünk lesz. S ha valaki által
szólít a munkába; nem bánja, ha megvizsgáljuk, hogy kivel állunk szembe. Mert fontos,
hogy tanácsadóink Istentől származók legyenek. Azonkívül - szükség esetén - Szellemének
különleges erejével is megáld, megóv a támadóktól, s - kérésünkre, vagy
anélkül - ismételten bíztat. Végül az Ő dicsőségére fel is használja és megáldja
szolgálatainkat, ahogy Gedeon életében tette.