HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapja
Etelka története
Házaspár szabadulása Dömösön
Ateista családban nevelkedtem, ahol 10 éves koromig átlagos gyermekéveim
éltem.
Elváltak szüleim, ami igen megrázott. Hánykolódtunk testvéreimmel. Hol itt,
hol ott voltunk.
Már akkor elhatároztam, hogy én nem válok el soha. Korán férjhez
mentem, majd én megmutatom. Egymásután született két fiúgyermekünk. A
párom nagy focista volt, ami sok kimaradást és italozást eredményezett.
Számonkértem,
te jobban szereted az italt, mint a gyermekeidet? Hol van a megígért
szeretet, öröm, békesség?
Megfáradt és megterhelt életemmel nem tudtam mit
kezdeni. Én nem így akartam, üresnek éreztem magam. Többre vágytam, többre
vágytam!
Eljutottam odáig, hogy öngyilkosságot követtem el.
De Istennek más terve volt velem, hála Neki! Több év elteltével egy kislánynak
adtam életet. A férjem hosszú évekig nem italozott, viszont én ekkor kezdtem. A
teher nőtt, és egy kispohár likőrrel próbáltam a feszültséget oldani. Olyan erőt
éreztem magamban, hogy akár éjfélig is tudtam dolgozni. De az alkohol olyan
csapda, mindig többet és erősebbet kellett fogyasztanom, hogy az a szint
meglegyen. Szégyelltem magam, és ezért zugivóvá váltam. Eszembe jutott, amit a
férjemnek mondtam, hogy ehhez csak akarat kell. Soha nem gondoltam, hogy nem
tudok nem inni.
Végül eljutottunk odáig, hogy a férjemmel együtt ittunk.
BORZALMAS VOLT! Teljes csőd - depresszió.
Hogyan éljek így tovább? Nincs kiút?
Vége?
Újabb öngyilkosság!
Ekkor a fiunk megismerte az Istent. Csodálkozva
láttuk a változást. Tanácsára 1997 szeptember 15-én dömösi misszió gyógyító
hetein vettünk részt. Kételkedve, de mégis reménykedve vártuk, mi történik itt? Az
Igém szólított meg először.
"Hozzám kiáltottál a nyomorúságban, és megmentettelek."
(Zsolt 81:8)
Mindennap közelebb kerültem Istenhez, mintha minden nekem szólna! Egy ének
utolsó sora könnyekre fakasztott. "A Golgotán kitárva vár karja, azért halt meg,
hogy élj." Értem halt meg, hogy éljek? Így szeret az Isten? Leborultam az Úr elé,
és minden gondom átadva, bűneimet megbánva, kértem adjon nekem új szívet,
hogy vele élhessek ezután. És csodák csodája azt az űrt, ami eddig bennem volt,
betöltötte Jézus Krisztus teljes békéje, mintha kicseréltek volna.
Elérkezett a
hazatérés ideje. A buszról leszállva, a férjem egyik barátja szól:
- "Józsikám! De rég láttalak, gyere igyunk meg egy sört!"
Döbbenten álltam, most vajon mi lesz?
Felelt:
- "Felejtsd el, én nem megyek!"
Boldog öröm öntötte el a szívemet, hogy ő
is megszabadult.
Elkezdődött egy más, új élet.
Együtt olvastuk a Bibliát, imádkoztunk, és kimondtuk:
"Eddig hogyan élhettünk Isten nélkül?"
A gyermekeink boldogan, bár kételkedve nézték, hogy
kiöntöttük az italt, ami otthon volt. Az eltékozolt házunkat visszakaptuk Isten
kegyelméből, sőt újjáépítettük. Munkát is kaptam, mint élelmiszer eladó egy gyár
területén működő boltban. Az Isten tudta, hogy kísérthető vagyok az itallal, mert itt
nem árultunk alkoholt. Boldog évek következtek, amit nem tudok eléggé
megköszönni az Istennek, hogy kiemelt a mélységből. Eljött az idő, amikor
nyugdíjba mehettem. Búcsúzásul egy vacsorával vendégeltem meg őket. Minden
tányér mellé egy Igés lap és szórólap az alkohol veszényeiről. Végül felálltam és
elmondtam, miért nincs alkohol. "Jézus Krisztus megszabadított, áldom az Isten
Bárányát." A gyülekezetbe is befogadtak, sőt meglátogattak itt Dömösön, ahol
szolgálok, még adományt is gyűjtöttek. Beteljesedett egy drága ígérete az Istennek
számomra.
"Ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya."
(János evangélium 12:26b)
Azért voltak nehezek is. A férjem visszaesett több, mint egy évig. De tudtam az
Istennél van a megoldás. Nem zúgolódtam, nem mérgelődtem, mint előtte, hanem
imádkozva kértem az Urat szabadítsa meg újra. Bekerült a férjem az intenzív
osztályra.
Sírva kértem az Istent: Hol vannak az ígéretek,
amit személyesen
kaptam a páromra nézve?
Vége mindennek?
Végül mindent a kezébe tettem.
Másnap Isten így válaszolt nekem:
"Nem ember az Isten, hogy hazudnék." (4 Móz 23:19a)
Akkor tudtam, hogy a férjem meggyógyul,
és valóban újra szabad lesz.
Mert az Úrnak az egész életünk kell, nemcsak részek az életünkből! A családom
többi tagjai is megismerték az Istent. A fiam egyik kékkereszt csoportnak a
vezetője. A lányom dolgozott a misszióban. Az édesanyám is eljött megnézni a
szabadulás helyét. Az unokáim itt voltak gyermekheteken. Így munkálkodik az
Isten! Nincs olyan elrontott élet, amit az Isten ne tudna helyrehozni.