HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

Kovács Árpád
Melyik hegyen történt
Jézus Krisztus Mennybemenetele?

Máté evangéliumának 28:7 versében olvassuk, hogy miután Isten angyala húsvét reggelén a Jézus sírját látogató asszonyokat megszólította, ezt mondta nekik: "És menjetek el gyorsan, mondjátok meg a tanítványainak, hogy feltámadt a halottak közül, és előttetek megy Galileába: ott meglátjátok Őt." (Mt 28:7)

Majd a 28:16-17 versekben ezt olvassuk:
"A tizenegy tanítvány pedig elment Galileába arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. Amikor meglátták Őt, leborultak előtte, pedig kétségek fogták el őket. Jézus hozzájuk lépett, és így szólt: Nekem adatott minden hatalom Mennyen és Földön." (Mt 28:16-17) Közölte velük missziói parancsát. Mindez Jézus feltámadása után 40 nappal később történt.

Ezzel szemben Lukács evangélista ezekről az eseményekről így számol be:
"Ezután (Jézus) kivitte őket (a tanítványait) Betániáig, felemelte a kezét, és megáldotta őket. És miközben áldotta őket, eltávolodott tőlük, és felvitetett a Mennybe." (Lk 24:50-51)



Betánia az Olajfák hegyének keleti lejtőjén fekszik, a jeruzsálemi templomhegytől 3,2 km-re, de semmiképpen sem Galileában. Vajon ki tévedett, Máté vagy Lukács? Vagy az angyal közlése volt téves? Mi volt a valóság?

Hogy a Mennybemenetel hegye mégiscsak Galileában lehetne, ennek a gondolatnak az adhat táptalajt, hogy az elbátortalanodott tanítványok az Úr Jézus feltámadása után, akiknek az Úr csak itt-ott jelent meg, egyszer valóban visszamentek a földrajzi Galileába, s elkezdték folytatni a 3 évvel azelőtt abbahagyott foglalkozásukat, halásztak a Galileai tavon. Ott is megjelent előttük az Úr Jézus, ismételten bizonyságát adva annak, hogy Ő él. Erről a találkozásról János evangélista számol be könyvének 21:1-14 verseiben. Ez talán azt jelenthetné, hogy e találkozás után az Úr Jézus valóban egy galileai hegyről ment volna a Mennybe?

Lukács evangélista nagyon tüzetesen, gondosan utánajárt minden eseménynek, mielőtt azokat leírta volna, ő még sok fül- és szemtanúval beszélt.
"Magam is jónak láttam, hogy miután eleitől kezdve mindennek pontosan utánajártam, sorjában megírjam azokat neked, nagyrabecsült Teofilus, hogy azokról a dolgokról, amelyekről tanítást kaptál, megtudd a kétségtelen valóságot." (Lk 1:3-4)
Tőle olvashatunk az Úr Jézus Mennybevételéről még egy leírást az Apostolok Cselekedeteiről írt könyv 1:1-12 szakaszában. Itt az áll, hogy az Úr tanítványait visszarendelte (nyilván Galileából) Jeruzsálembe, majd a velük való legutolsó együttlét és a missziói megbízatás átadása után
"szemük láttára felemeltetett, és felhő takarta el őt a szemük elől." (9. vers) Hirtelen két fehérruhás férfi állt meg mellettük, mennyei küldöttek, akik így szóltak a tanítványokhoz:
"Galileai férfiak, miért álltok itt az ég felé nézve? Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a Mennybe, úgy jön el, ahogy láttátok őt felmenni a Mennybe. Ezután a tanítványok visszatértek Jeruzsálembe az Olajfák hegyéről, amely Jeruzsálem közelében van egy szombatnapi járóföldre."
(ApCsel 1:11-12)
Lukács tehát határozottan az Olajfák hegyét jelöli meg, ahonnan az Úr Jézus felvétetett a Mennybe, de a hagyomány is ezt tartja. Ez teljesen egybecseng Zakariás próféciájával, amikor az Úrnak napjáról, Jézus Krisztus dicsőséges visszajöveteléről ír:
"Megveti majd lábát azon a napon az Olajfák hegyén, amely Jeruzsálemtől keletre van. Az Olajfák hegye pedig középen kettéhasad; kelet-nyugati irányban egy igen nagy völgy lesz, mert a hegy egyik fele északra, a másik fele délre mozdul el." (Zak 14:4)



Máté evangélista híradásának megértéséhez a mai olvasónak egy kevés háttér-információra van szüksége, ő ugyanis mindent a valósághoz hűen írt le.
Josephus Flavius, (37-100 Kr.u.) zsidó történetíró ("A zsidó háború" c. könyvében) és más ókori rabbik beszámolnak arról, hogy a nagy ünnepek alkalmából hogyan oldották meg a hatalmas zarándoksereg elszállásolását Jeruzsálemben. Tudjuk a Bibliából, hogy minden zsidó férfi, legalább háromszor egy évben, a 3 legnagyobb ünnepre (páska, azaz a kovásztalan kenyerek ünnepe, aratási és betakarítási (sátoros) ünnep, lásd 2Móz 23:14-17) Jeruzsálembe kellett zarándokoljon, rendszerint 8 napra. A város nem tudott ennyi embernek szállást adni, hiszen a zarándoksereg 3-4-szer több volt, mint a lakosság (2,75 millió). Ezért a város körül, egy szombatnapi járóföldön belül (kb. 3 km; a szerk.) jelölték ki a zarándokok szálláshelyét, mégpedig törzsenként meghatározva. Ez pontosan megfelelt a zsidó nép pusztai vándorlása alatt megszokott rendnek, akkor igazodva a szent sátorhoz, most azonban a templomhoz. (Lásd 4Móz 2:1-34)
Így a Galileából érkező zarándokok szálláskörzete az Olajfák hegyén volt, a templomtól keletre. Az ottani éghajlat lehetővé tette, hogy a szabad ég alatt, szőlős- és gyümölcskertekben (pl. Gecsemáné), mezei pajtákban vagy (lomb)sátrakban éjszakázzanak. Lukács evangéliumának 21:37. versében az Úr Jézusról is megemlíti, hogy Ő az Olajfák hegyén töltötte az éjszakát.
"Nappal a templomban tanított, éjszakánként pedig az Olajfák hegyére ment, és ott tartózkodott." (Lk 21:37)


Olajfák hegye, előtte a Szikla-dóm

"Jézus ekkor bement Jeruzsálemben a templomba; mikor pedig már mindent megnézett, és mivel már későre járt az idő, kiment Betániába a tizenkettővel. (Mk 11:11)
"Amikor aztán este lett, kimentek a városon kívülre." (Mk 11:19)
Az ünnepek alatt bevett szokássá vált ezeket a szálláskörzeteket a zarándokok eredeti telephelyeik szerint megnevezni, így az Olajfák hegyének a körzetét Galileának, vagy egyszerűen csak Galil - nak nevezték. Ha valaki az egyik tanítványtól megkérdezte, te hol vagy szálláson?, akkor egyszerűen csak azt válaszolta, "természetesen Galileában". Ekkor mindenki tudta, hogy Jeruzsálemnek melyik külterületét értették alatta. Ezért mondta az angyal az asszonyoknak a feltámadás reggelén: Jézus
"előttetek megy Galileába", tehát oda, ahol a ti szállásotok van.

Valóban, a Biblia Isten megbízható szava, az ember életének nincs biztosabb alapja, ezért boldog az, aki erre a sziklára épített.

"Az ég és a föld elmúlik,
de az én beszédeim nem múlnak el."
(Máté 24:35)

"Bizony, bizony, mondom néktek:
aki hallja az én Igéimet, és hisz abban, aki elküldött engem,
annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy,
hanem átment a halálból az életbe."
(János 5:24)

Jézus mondja
"A Szellem az, aki életre kelt,
a test nem használ semmit:
azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek:
Szellem és élet."
(Jn 6:63)

"Simon Péter így felelt (Jézusnak):
Uram, kihez mennénk?
Örök élet beszéde van nálad.
És mi hisszük és tudjuk, hogy
Te vagy az Istennek Szentje." (János 6:68-69)