HITELES TÖRTÉNETEK
Makai Rozália gyermek- és családvédő


Mike Sámuel: A jelenések könyvének tanulmányozása - Hűség a szenvedések között



Mátrainé Fülöp Irma: Krisztus szenvedéseiben való részesedés

A kommunista uralom alatt egy tervező intézetben dolgoztam. Ott volt egy kolléganőm, aki munkaidő alatt sokat fecsegett és járkált. Ezért a csoportvezetőnk egyszer magához hívta és szelíden figyelmeztette, hogy mérsékelje magát. A hölgy megsértődött s ahelyett, hogy belátta volna hibáját és megváltozott volna, elhatározta, hogy bosszúból kitúrja a csoportvezetőt. Ezért azt az un. "rossz" hírt terjesztette róla, hogy ő meg az íróasztala alatt Bibliát olvas.



Gonosz terve ugyan nem sikerült, mert - bár a csoportvezető életvitele és szavai alapján mindenki tudta, hogy Isten gyermeke - de azt is tudták, hogy nagyon becsületes, szorgalmas és ügyes mérnök. Ezért soha sem fecsérelné el a munkaidőt még akkor sem, ha netán néha az íróasztala mellett valóban olvasná a Bibliát, mert azt csak ebédidő alatt tenné meg. Ami pedig nem ment volna a munkája rovására.
Viszont a pletyka következtében mégis szenvedett, ha állását nem is vesztette el. Mivel fájlalta a hölgy felháborodott hozzáállását, kegyetlen támadását, hamis pletykáját, s a hatására itt-ott mégis felbukkanó lenézést. Ennek következtében szinte mondhatnánk, hogy bizonyos mértékben Krisztus szenvedéseiben részesedett.
Pál apostol egyszer a következőket írta a Filippieknek a Filippi 3:8-10-ben: ...ami nekem nyereség volt, kárnak ítéltem a Krisztusért. Sőt most is kárnak ítélek mindent Krisztus Jézus, az én Uram ismeretének páratlan nagyságáért... ... hogy megismerjem... a szenvedéseiben való részesedést, Hasonlóvá lévén az ő halálához... Felvetődhet a kérdés: "Hát egy hozzánk hasonló egyszerű keresztyén egyén valóban részesülhet Krisztus szenvedéseiben?" Pál nyilatkozata szerint: részesülhet. Mégpedig többféleképpen.



Például, amint Jézusból csúfot űztek, leköpdösték, megostorozták és keresztre feszítették, úgy Jézusba vetett hitünkért és bizonyságtételünkért minket is érhet csúfolás, üldözés vagy még halál is. Ezt a fajta szenvedést Magyarországon a második világháború után sokan átélték, saját családunkat, meg az említett csoportvezetőt beleértve. Hisz volt olyan időszak az 50-es években, amikor éjjelente rettegve figyeltünk fel minden előttünk elhaladó jármű zajára, mert sohasem tudhattuk, hogy hitünkért és apukám igehirdetői szolgálataiért mikor áll meg egy szekér és visz el bennünket vidékre, egy kis eldugott faluba örökre. S komoly keresztyénüldözések mindmáig léteznek a világon. Ilyen esetekben - ha kicsiben is - de mi is részesülünk az Úr Jézus Krisztus szenvedéseiben.



Aztán, amint Jézus szíve majd megszakadt a fájdalomtól Jeruzsálem népének bűne miatt, úgy mi is gyötrődünk amikor körülöttünk élő szeretteink, kollégáink és embertársaink felelőtlenül rohannak a kárhozat felé mit sem törődve Jézussal. Ezt Isten minden, teljesen odaszánt gyermeke többször és többféleképpen megtapasztalja. Hisz közülünk kinek ne sajgott volna még a szíve saját elveszett gyermekének, szüleinek, vagy testvéreinek állapota miatt? S ki az, aki ne esedezett volna értük naponta, könnyek között is azért, hogy az Úr lágyítsa meg kőkemény szívüket és mentse meg őket? Nyilván ezen esetekben is Jézus szívet maró fájdalmában részesülünk.



Ilyen és ehhez hasonló esetekben akár belső, szívet maró szenvedés vagy külső, fizikai sínylődés által részesedünk a Krisztus szenvedéseiben. Ennek dacára biztasson bennünket a tudat, hogy Jézusért szenvedni kiváltság! Amint ezt Pál apostol leplezve ki is fejezte a Filippi 1:29-ben mondván: "...nektek nemcsak az adatott meg a Krisztusért, hogy higgyetek benne, hanem az is, hogy szenvedjetek érte..." Azonkívül biztathat bennünket az a tudat is, hogy Krisztusért való szenvedésünkért odaát jutalmat is kapunk. Az 1 Péter 4:12-13, Róma 8:18, és 2 Korinthus 4:16-17-ben olvassuk:
"Szeretteim! A szenvedés tüze miatt... ne háborogjatok, úgy mintha valami meglepő dolog érne titeket. Sőt amennyire részesültök a Krisztus szenvedésében, annyira örüljetek, hogy az ő dicsőségének megjelenésekor is ujjongva örülhessetek.
Mert azt tartom, hogy a jelen szenvedései nem hasonlíthatók ahhoz A dicsőséghez, amely láthatóvá lesz rajtunk.
Ezért tehát nem csüggedünk. Sőt ha külső emberünk megromlik is, A belső emberünk mégis megújul napról napra. Mert a pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk..."



Magyarországon a kommunista uralom alatt bőven volt alkalmunk részt venni a Krisztus szenvedéseiben. Viszont manapság is van szenvedés szerte e világon. Mert mindenütt és mindenkor akadnak emberek, akik kicsúfolják, mellőzik, vagy még üldözőbe is veszik Isten gyermekeit. Azonkívül elveszett rokonaink, és embertársainkért való gyötrelmünk és szenvedésünk is valóság marad. De biztasson bennünket a tudat, hogy a Jézus szenvedéseiben való részesedés kiváltság! Sőt, következtében egyszer még igen-igen nagy dicsőség is vár ránk. S ebben a tudatban szenvedve éljük napjainkat Urunk dicsőségére!