Akkor - Jézus befogadása után - mit tartalmazzanak imáink? - kérdezhetnénk a
következő kérdéseket:
1. Saul is azzal kezdte. Először megkérdezte: "Kicsoda vagy Uram?"
Aztán, amint meghallotta, hogy Isten Fiával áll szembe, akkor azt kérdezte: "Mit akarsz,
hogy cselekedjem?" S, mint neki, úgy nekünk is meg fogja mondani az Úr, hogy mi
legyen következő lépésünk.
2. Imádatot, magasztalást és dicsőítést. "imádjátok azt, aki teremtette a Mennyet és a
Földet, a tengert és a vizek forrásait!" "Magasztaljátok az Úr dicső nevét, boruljatok le az
Úr előtt szent öltözetben!" "Mert áron vétettetek meg: dicsőítsétek tehát Istent
testetekben." - Tanácsolja a Biblia a Jelenések 14:7, Zsoltárok 29:2 és 1 Korinthus
6:20-ban.
3. Hálaadást is. "Adjanak most hálát az Úrnak szeretetéért, az emberekkel tett
csodáiért," "Menjünk eléje hálaadással, ujjonjunk előtte énekszóval! Mert nagy Isten
az Úr. nagy király minden isten fölött." meg "mindenkor hálaadással tárjátok fel
kéréseiteket Isten előtt." - Hangzik Isten Igéjének üzenete felénk a Zsoltárok 107:8,
95:2-3 és Filippi 4:6-ban.
Hisz gyermekeinket már pici korban megtanítjuk arra, hogy köszönjenek meg minden kis
és nagy ajándékot, vagy figyelmességet. S amikor már önként kifejezik hálájukat, akkor
nagyon boldogok vagyunk, és szinte megtisztelve érezzük magunkat. Mennyivel inkább
jár a hála a mi mindenható, szerető, mennyei Atyánknak, aki Szent Fiát adta keresztre
értünk. Vajha sohasem feledkeznénk el mindenért hálát adni neki! Önkéntes hálánk Őt is
boldoggá teheti!
4. Természetesen kéréseket is tartalmazhatnak imáink. "Kérjetek és adatik nektek,
keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek." "és amit csak kértek majd az
én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban;" meg "és amit kérünk,
megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsolatait, és azt tesszük, ami kedves őelőtte."
- Bíztat Jézus Krisztus és János apostol a Máté 7:7, János 14:13, és 1 János 3:22-ben.
Azt hiszem erre nem is kell felszólítani Isten gyermekeit, mert amúgy is főleg kérésekkel
járulnak elé. Ő viszont nem bánja. Sőt buzdít is arra, hogy kérjünk az Ő akarata szerint,
az Ő nevében, hittel, minél többet.
Kérni ugyan még az elveszettek is tudnak s nem is kell biztatni őket rá. Mert, amikor
bajban vannak, akkor akarva-akaratlanul is Istenhez fordulnak. Még akkor is, ha addig
tagadták létezését. Mint többször hallottuk: "A lövészárkokban nincsenek ateisták."
Hasonlóan, bármily óriási veszély vagy szörnyű szenvedés közben sincsenek ilyenek.
Miért ne kérnénk, akkor mi, - akik már Jézus befogadása által Isten gyermekei lettünk -
minél többet?!
5. Azonkívül imáink közbenjárást is tartalmazhatnak. A közbenjárás ugyan a kérés
egy fajtája, de mégis külön soroljuk fel, mert amikor kérésről beszélünk, akkor
legtöbbnyire saját esetleg a bennünket érintő szeretteinkkel kapcsolatos kérelmekre
gondolunk. A közbenjárás pedig - bár történhet szeretteinkért - , de embertársainkért,
vezetőinkért, intézményekért, hazánkért, a világért, és még ellenségeinkért is szólhat.
"Tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért,
a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes
istenfélelemben és tisztességben." "imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok."
meg "imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket." - Olvassuk a 1 Timóteus 2:1-2,
Jakab 5:16a, és Máté 5:44-ben. Használjuk ki tehát ezt a drága lehetőséget, mert Jakab
5:16b szerint "Nagy az ereje az igaz ember buzgó könyörgésének."
6. Majd panasz és kibeszélés is lehet imáink egyik tartalma. "Kelj föl, jajgass az
éjszakában, az őrködés kezdetén! Öntsd ki szívedet, mint a vizet, az Úr színe előtt!" -
Szól a Jeremiás Siralmai 2:19a hozzánk.
Én már többször jártam úgy, hogy súlyos bánatomban egyetlen egy olyan személy sem volt
a közelemben, akinek kipanaszkodhattam volna magam, vagy kiönthettem volna a
szívem. Ilyenkor olyan jó volt az Úr elé borulni, és csak jajgatni, zokogni, panaszkodni,
illetve teljesen kiönteni a szívem neki; esetleg ismételten is. Hisz titokban, őszintén,
elmondani mindent valakinek terápia az emberi lélek számára. S jó ha vannak lelki
testvéreink, vagy hívő lelkigondozóink, akik előtt megtehetjük ezeket. Ha határozottabb
imameghallgatásra vágyunk, akkor Istenhez
bármikor és bárhol nyugodtan fordulhatunk. Mire Ő megnyugtat, vezet, és segít!
7. Hirtelen vagy óriási veszélyben segélykiáltást, könyörgést és esedezést is
tartalmazhat imánk. "Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, kiáltottam az én
Istenemhez. Meghallotta hangomat templomában, kiáltásom fülébe jutott." - Vallotta
Dávid a 2 Sámuel 22:7-ben. Jézusról meg azt olvassuk a Zsidók 5:7-ben, hogy "Ő testi
élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltásssal és könnyek között
járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa Őt a halálból. És meghallgattatott
istenfélelméért." Akkor nyilván mi is nyugodtan felkiálthatunk Urunkhoz a bajban.
Még több mindent is tartalmazhatnak imáink. De ennyiből is megláthatjuk, hogy milyen
nagy kiváltság Isten gyermekei számára az imádkozás lehetősége, és milyen fontos
kihasználni amíg csak tart lélegzetünk. Mert, ha igaz az, hogy "aki kér az mind kap",
akkor a fordítottja is igaz. U.i., az, hogy aki pedig nem kér, vagy nem imádkozik, az
nem kap semmit.
Saulról, akiből Pál apostol lett, olvassuk, hogy Jézus befogadása után nem csak azonnal
engedelmeskedett neki, hanem mindjárt imádkozó emberré is vált. Bárcsak mi is azok
lennénk, s teljes mértékben kihasználnánk ezt a drága lehetőséget utasításának kutatására;
az Ő magasztalására és dicsőítésére; hálaadásra; kéréseink felterjesztésére; másokért való
közbenjárásra; ha kell, panaszkodásra és kibeszélésre; valamint segélykiáltásra,
könyörgésre és esedezésre. Akkor rólunk is mondhatja Jézus: "íme, imádkozik."