Valaki nagyon megbántott. Belerendült a szívem, lelkem és a testem is. Arra vágytam, hogy bárcsak valahogyan maga is megtapasztalhatná azt a borzalmas fájdalmat, amelyet nekem okozott, hogy ezáltal felfoghatná, hogy mit tett velem. Aztán ő összetört szívvel bűnt valljon, Isten és az én bocsátásomért esedezve nézzen szembe tettével. Ebből állt a bosszúvágyam. Közben sokat rágódtam és imádkoztam. Végülis a Bibliát tanulmányozva egyre jobban meggyőződtem arról, hogy Isten gyermekei számára a bosszúállás tilos! Akkor mit kell tennem, hogy lecsillapodjak? - Merült fel bennem a kérdés? Miért nem szabad bosszút állnom? S hogyan tanulhatom meg a bosszú elkerülését?

Mit kell csinálnom, hogy lecsillapodjak?

Megláttam, hogy elsősorban az Úr elé kell vinnem fájdalmamat, és Ő megnyugtat. A Máté 11:28 szerint arra serkent, hogy "Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek." S amint ezt ismételten meg is tettem, egyre több nyugalmat nyertem. Azonkívül meg kellett bocsájtanom neki; annak ellenére, hogy sohasem kért bocsánatot tőlem. Mert ezzel biztosítottam a magam számára, hogy Isten is megbocsájt nekem. "Bocsásd meg a mi vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek." - Tanított a Megváltó imádkozni minket. Azt is kimondta, hogy "ha az embereknek megbocsátjátok vétkeiket, nektek is megbocsát mennyei Atyátok. Ha pedig nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg a ti vétkeiteket." (Máté 6:14-15) Ráadásul átgondoltam ismerősöm neveltetését, és életének több borzalmas eseményeit, mire szinte megkönyörültem rajta és - Jézus szavaival - már könyörögtem is érte mondván: "Bocsáss meg neki Atyám, mert nem tudta, mit cselekszik! Nem azért tette, hogy engem megbántson vagy nekem fájdalmat okozzon, hanem azért, mert ilyen s ehhez hasonló borzalmakat látott otthon, s ezáltal a Sátán könnyű eszközévé vált." Ekkor mégjobban lecsillapodtam. Majd idővel el is múlt a fájdalmam.

Az irgalmas samaritánus története (Lk 10:25-37)

S miért nem szabad bosszút állnom? - Fontolgattam. A Biblia további tanulmányozása következtében rájöttem, hogy azért, mert Isten már a 3Mózes 19:18-ban kimondta, hogy "Ne légy bosszúálló, se haragtartó a népedhez tartozókkal szemben. Szeresd felebarátodat, mint magadat! ..." Majd a Példabeszédek 24:29-ben meg azt tanácsolta, hogy: "Ne mond: Ahogy ő bánt velem, én is úgy bánok vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!" Mert ha engedelmeskedni akarok Istennek, akkor minden bosszút és haragtartást fel kell számolnom. Sőt Jézus az Újszövetség idején még egy lépéssel tovább is ment, amikor annak adott kifejezést, hogy ne csak a bosszútól és haragtartástól tartsuk távol magunkat, hanem ráadásul még szeretettel is forduljunk bántóink felé, s jósággal viszonozzuk gonoszkodásaikat, amikor így szólt: "Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda a másik arcodat is. Ha valaki pereskedni akar veled, és el akarja venni az alsó ruhádat, engedd át neki a felsőt is... Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket..." (Máté5:39-44) Ezt pedig már roppant nehéz megtenni; de lehetséges! Vagyis - ha Isten engedelmes gyermeke szeretnék lenni - akkor ezen Igéknek is eleget kell tennem.

Majd arra is rájöttem, hogy saját lelki-testi egészségem érdekében is tilos a bosszúállás. Ennélfogva, amikor kérés nélkül is megbocsátottam, azzal tulajdonképpen magamnak tettem szívességet. Tehát azért sem tanácsos bosszút állnom, mert a bosszúállással nyugtalanság, békétlenség s olykor még fizikai betegség is jár. Továbbá azért sem, mert - mint Isten újjászületett gyermeke - feladatom, hogy Jézus Krisztushoz hasonlóvá váljak. A Róma 8:29 szerint: "...akiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az Ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek." Jézus pedig nem állt bosszút ellenségein. Helyébe imádkozott értük, sőt mondhatnánk, hogy az ő bűneikért is meghalt. Ennek köszönhető, hogy az Ő halála és feltámadása óta már számtalan ateista, gonosz, Isten tagadó egyén is szívébe fogadta Őt, és lett buzgó, lélekmentő, követője. De hogyan tanulhatom és tanulhatjuk meg a bosszúról való lemondást? Elsősorban úgy, hogy teljesen odaszánjuk magunkat Istennek. Vagyis vállaljuk, hogy mindenben az Ő akaratát és irányítását követjük. Amikor megítél egy bűnt az életünkben, akkor azonnal - nehézségek árán is, de segítségét igényelve - letesszük. Bárhova küld; odamegyünk. Akármilyen feladattal bíz meg; vállaljuk. Vagyis olyan viszonyba lépünk az Úrral, amilyennel Jézus lépett az Atyával. S természetesen ezt a viszonyt halálunkig folyamatosan fenntartjuk, mert számunkra a visszaesett keresztyének állapota ijesztő, mivel valamikor nagy buzgón követték a Megváltót, de aztán egyszer visszavették életük felett az uralmat, s azóta többet ártanak az Úr ügyének, mint használnak. Azonkívül úgy is megtanulhatjuk a bosszú elhagyását, hogy komolyan tanulmányozzuk és követjük Jézus példáját.

Azaz mindenben, mindenkor "felnézünk" Rá, hogy világos legyen előttünk, hogy Ő mit tett? S ennélfogva mit kell nekünk tenni, hogy hozzá hasonlókká váljunk. Ahogy a Zsidókhoz írt levél 12.-ik rész 1-3 verseiben olvassuk: "...tegyünk le minden ránk nehezedő terhet, és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát. Nézzünk fel Jézusra, a hit szerzőjére és beteljesítőjére, aki az előtte levő öröm helyett - a gyalázattal nem törődve - vállalta a keresztet, és az Isten trónjának jobbjára ült. Gondoljatok rá, aki ilyen ellene irányuló támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy lelketekben megfáradva el ne csüggedjetek." S ha ismételten is átgondoljuk az Ő viszonyát üldözőivel és gyilkosaival kapcsolatban, akkor meg kell állapítanunk, hogy - annak ellenére, hogy borzalmas szenvedésekben részesítették - Ő könyörülettel viszonyult hozzájuk. Megértette bűnnel szembeni tehetetlenségüket s ezért kérte az Atyát, hogy bocsásson meg nekik, hisz nem tudják, mit cselekszenek. S ha Bibliánk tanulmányozása közben többször "felnézünk" Jézusra, és "átgondoljuk" szenvedéseit, akkor idővel mi is megértjük, hogy a mi bántóink sem érzik át, hogy mit tettek, mert a Sátán elhomályosította látásukat. S ha pedig nem tudják mit cselekedtek, akkor hogyan is haragudhatnánk rájuk, s akarhatnánk bosszút állni rajtuk?

A bosszúállás Isten gyermekei számára tilos! - Állapítottuk meg. Ezért, amikor valaki nagyon megbánt. s ÉN-ünk bosszút szeretne állni érte, akkor - elégtétel helyett - vigyük terhünket és fájdalmunkat imában az Úrhoz; bocsássunk meg nekik, ha kérik, ha nem. Így nyerhetünk magunk is bűnbocsánatot; alakulhatunk Krisztushoz hasonlóvá; és kerülhetjük el a haragtartással és bosszúállással járó testi-lelki szörnyűségeket, s tölthetjük be hivatásunkat.
Záradékul, gondolkozzunk el az 1 Péter 2:11-21 versein, amelyek szerint: "11Szeretteim, kérlek titeket... tartózkodjatok a testi vágyaktól (Megj. melyek közé tartozik a bosszúállás és haragtartás is), amelyek a lélek ellen harcolnak. 12Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeiteket látva, dicsőítsék Istent... 15Mert az Isten akarata az, hogy jót cselekedve némítsátok el az értelmetlen emberek tudatlanságát... 19Mert kegyelem az, ha valaki Istenre néző lelkiismerettel tűr el sérelmeket, amikor igazságtalanul szenved. 20Ellenben, ha kitartóan cselekszitek a jót, és tűritek érte a szenvedést, az kedves az Isten szemében. Hiszen erre hivattatok el, mivel Krisztus is szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az Ő nyomdokait kövessétek."

Jézus így tanított imádkozni: "Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a Te neved. Jöjjön el a Te országod! Legyen meg a Te akaratod, amint a Mennyben, úgy a Földön is! Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma, és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; és ne vígy minket kísértésbe, de szabadítsd meg a gonosztól, mert Tied az ország, a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen." (Máté 6:9-13)
"Arra kérlek mindenekelőtt, hogy tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért, a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy nyugodt és csendes életet éljünk teljes istenfélelemben és tisztességben. Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére. Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és az emberek között, az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta önmagát mindenkiért..." (1Tim2:1-6)

"Legyetek tehát Isten követői, mint szeretett gyermekei, és éljetek szeretetben, ahogyan a Krisztus is szeretett minket, és önmagát adta értünk "áldozati ajándékul, az Istennek kedves illatként." (Ef 5:1)
"A minden kegyelem Istene pedig, aki elhívott titeket a Krisztusban az Ő örök dicsőségére, miután rövid ideig szenvedtetek, maga fog titeket felkészíteni, megszilárdítani, megerősíteni és megalapozni." (1Péter 5:10)

Úr Jézus, Te Győztes vagy, Te vagy a Feltámadott.
Áldott legyen szent Neved örökkön örökké!

Mi már a feltámadott Úr Jézus Krisztust várjuk. Maranatha! Uram, jöjj el!

Dicsőség és hála az Úré!

Jézus Krisztus él, és vár Téged is.

Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.

ELRAGADTATÁS MI LESZ A VILÁGGAL?
A választ megkaphatjuk a prófétai világmisszió sorozat
alapján a BIBLIA segítségével.



Mátrainé Fülöp Irma írásai

REVENGE IS FORBIDDEN! BY IRMA F. MATRAI

Gazdag István írásai, tanításai



Lázár sírja Betániában
"Ha hiszel, meglátod Isten dicsőségét."
(Jn 11:40b)
Jézus a négy napja halott Lázárt feltámasztotta Betániában.

Egy a szükséges dolog



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!





22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza!
Vissza a menüre!