HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján
Mátrainé Fülöp Irma
ÁRTATLAN SZENVEDÉSBŐL
AZ ÖRÖK DICSŐSÉGBE
2 Korinthus 4:1-5
Van-e olyan egyén, aki sohasem szenvedett ártatlanul? Nem gondolnám. S mivel
mindannyian szenvedtünk már ártatlanul, tudjuk, hogy testileg és lelkileg mi jár az ilyen
szenvedéssel.
Azonban mielőtt tovább foglalkoznánk ezzel a kérdéssel tisztáznunk kell két fontos
dolgot. Elsősorban azt, hogy a szenvedés nem üdvözít! Azért senki sem fog a Mennybe
jutni, mert ezen a Földön sokat szenvedett! Pedig sokan azt gondolják.
Például, Pali bácsi gyakran panaszkodott afelől, hogy rengeteget szenvedett. Mire egy
barátja azzal vígasztalta, hogy ezért biztos a Mennybe jut. Félrevezette szegényt, mert
hamis vígaszával esetleg megakadályozta attól, hogy megkeresse az igazi Mennybe vezető
utat.
Már sokszor említettük a Biblia szerint az örök üdvösség egyetlen kulcsa
Jézus Krisztusba, Isten Fiába vetett szilárd hit, melyet őszinte bűnvallás
és bocsánat kérés, valamint az Ő szívünkbe hívása követ.
"Aki hisz a Fiúban, annak
örök élete van..." S, "Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő: megbocsátja bűneinket, és
megtisztít minket minden gonoszságtól." Meg "Akik pedig befogadták, azokat
felhatalmazta arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek; mindazokat, akik hisznek az Ő
nevében."
olvassuk a János 3:36, 1János 1:9 és a János1:12-ben. Az ártatlan
szenvedések csak áldást eredményezhetnek, nem üdvöt. Azt is csak azoknak, akik az
előbb említett lépések megtétele által előbb Isten gyermekeivé lettek.
Másodsorban tisztáznunk kell még azt is, hogy nem csak Jézus követéséért érhetnek
minket ártatlan szenvedések, hanem egyszerűen mások gonoszsága miatt is. Viszont
Isten a hívők életében ebben az esetben is felhasználja a helyzetet arra, hogy őket
valamiképpen megáldja általa.
Ezek után vizsgáljuk meg, hogy miként áldhat meg Isten bennünket
ártatlan
szenvedéseink által?
Attól függően, hogy hogyan viszonyulunk hozzájuk, az Úr fel tudja használni
szenvedéseinket sok elveszett ember megtérésére. Pál apostol lehet példánk ebben.
Hogyan viszonyult a szenvedésekhez? A 2 Korinthus 4:1-5 szerint így nyilatkozott:
"... nem csüggedünk el, hanem elvetjük a szégyenletes titkos bűnöket, nem járunk
ravaszságban, nem is hamisítjuk meg az Isten Igéjét, hanem... hirdetjük... Krisztus
Jézust, az Urat..."
Pál tehát csüggedés mentes, nagyobb szentségre és őszinteségre
törekvő, egyenes magatartással viszonyult szenvedéseihez. Ennek érdekében önként
vállalta, hogy még a mások előtt észrevehetetlen, titkos bűnökkel is felszámol, s
őszintén hirdeti a tiszta Igét. Nem csoda, ha ennek következtében Isten csodálatosan fel
tudta használni életét.
Ha arra vágyunk, hogy Pálhoz hasonló, mennyei erővel telt, lélekmentő életünk legyen, akkor
fájdalmaink közepette, mi sem adhatjuk fel a reményt. Mi is felszámolhatunk
minden ismert bűnnel. Még azokkal is, amelyekről senki sem tud, még a
legelrejtettebbekkel és legtitkosabbakkal is, még akkor is, ha így is mindenki szentnek
tart minket, még akkor is, ha nagyon nehezünkre esik megválni tőlük. Így ártatlan
szenvedéseink által Isten bennünket is egy bűnfelszámoló, őszinte, hatásos
lélekmentő élettel áldhat meg.
Azonkívül Pál apostol szerint az ártatlan szenvedés azzal az eredménnyel is járhat, hogy
"Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen
testünkben."
(10. vers.) Vagyis ha a mások által okozott sebeket olyan hősiesen
hordozzuk el, mint Mesterünk, akkor ezzel arról teszünk bizonyságot, hogy a Megváltó
valóban bennünk él!
Hogyan történhet ez meg a gyakorlatban? Például úgy, hogy ha Jézus követéséért
üldöznek, esetleg be is börtönöznek, akkor csüggedésmentes szeretettel viszonyulunk
kínzóinkhoz. Sőt ha lehet bizonyságot is teszünk nekik, és imádkozunk is értük. Ezáltal
önkéntelenül meglátják, hogy Isten Fia bennünk él, és uralkodik ÉN-ünk felett. A
kommunizmus alatt több bebörtönzött hívő ember tett bizonyságot kínzóinak, és
imádkozott értük. Tudomásom szerint, előfordult, hogy egy-egy kínzó meg is tért.
De úgy is megtörténhet Krisztus halálának és életének testünkben való kialakulása, hogy
például egy gonosz embertársam vagy rokonom kegyetlenül becsap. Nem azért, mert
Jézust követem, hanem, mert ő ilyen. Mire az ÉN-em természetesen elégtételt követel.
Arra vágyik, hogy álljak bosszút az illetőn, hogy sohase bocsássak meg neki, hogy rójam
fel tettét. De mert Isten gyermeke vagyok és arra vágyok, hogy egyre jobban
megszentelődjek, és egyre alkalmasabb legyek Uram szolgálatára. Nem állok bosszút,
nem rovom fel a gonoszt és megbocsájtok. Aztán, ha az önérzetem elégtételért sikolt,
ha ráz is a zokogás a fájdalomtól, akkor sem adom be a derekam, hanem csendben
elhordozom ezt a szenvedést. Ezzel én fizetek meg gonosztevőm bűnéért, s kicsiben
én hordozom el azt a szenvedést, amit ő érdemelne meg. Egyben úgy hordozom el,
mint Jézus hordozta el a mi bűneink büntetését a kereszten, amikor saját
szenvedésével fizetett meg értük. Mire Jézus halála és élete is láthatóvá lesz bennem.
Sőt magatartásom által esetleg meg is menthetem gonosz embertársamat. De ha nem is,
magam egyre szentebbé, használhatóbbá és áldottabbá válok.
Aztán az ártatlan szenvedés békés elhordozásának következő eredménye még az is lehet,
hogy mint Pál mi is vallhatjuk, hogy
"...ha külső emberünk megromlik is, a belső
emberünk mégis megújul napról napra."
(16. vers.) Vagyis, hogy a szenvedések által
testileg ugyan kimerülünk és legyengülünk, de lelkileg megerősödünk. Közelebb
kerülünk Jézushoz, mint valaha.
Végül az ártatlan szenvedés békés elhordozásával járó legnagyobb áldás részünkre a 17.
ik versben rejlik mely szerint
"... a mi pillanatnyi kis szenvedésünk minden mértéket
meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk,
hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók."
Vagyis odaát csodálatos, nagy jutalomban lesz részünk. Mivel ez már most mindennél
többet ér nekünk, földi szenvedéseink és kínjaink szinte kicsinek tűnnek a szemünkben, s
Jézus támogatásával továbbra is vállaljuk azokat.
Jézus Krisztus előre felkészítette az övéit arra, hogy szenvedni fognak mondván:
"Nem
nagyobb a szolga az uránál, ha engem üldöznek, titeket is üldözni fognak..."
(János 15:20)
Vagyis, aki Jézus befogadása által Isten gyermekévé lesz, az számíthat azzal, hogy
szenvedni fog. De azzal is, hogy ez a szenvedés mindent megér, mert
"... minden mértéket
meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk."
Vagyis bő áldást eredményez.