HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

Mátrainé Fülöp Irma

EGY UGYANOLYAN EMBER, MINT TE MEG ÉN
1 Királyok 16-18 részei


Volt egyszer egy nagyon gonosz király. Izráel népe felett uralkodott. Arról volt híres, hogy gonoszabb volt elődeinél, és még nálánál is gonoszabb feleséget vett el. A király neve Aháb, feleségéé pedig Jezábel volt.

Ez a király Isten helyett, "a Baalt kezdte tisztelni és imádni." S templomot meg oltárt is építetett neki. Mindezzel "...még inkább bosszantotta ...az Urat, Izráel Istenét, mint Izráel valamennyi királya őelőtte." (1Kir 16:31b; 33) Olvassuk a Bibliában.



Egy alkalommal azonban Isten megelégelte engedetlenségét. Ezért elhatározta, hogy szárazságot enged országára. De előbb elküldte hozzá Illés prófétát, hogy megüzenje neki, hogy mi lesz istentelenségének a következménye. A próféta elvitte a hírt. Ekkor Aháb még megtérhetett volna. De nem tette, hanem ehelyett a prófétát vette üldözőbe.

Isten mindig figyelmezteti gyermekeit, ha nagyon röviden is, hogy mi vár rájuk, ha vétkeznek. S ezzel ad egy kis kegyidőt, hogy még megtérhessenek. Aki ezt a időt bűnvallásra és bocsánatkérésre használja fel, annak megkegyelmez. Aki nem, arra ráengedi az ítéletet.

Minket is figyelmeztet Urunk. Emlékezzünk csak vissza egy - egy bukásunkra! Nem szólalt meg legalább egy ici - pici, csendes hang mielőtt elbuktunk, figyelmeztetve a csapdára? Ugye általában megszólalt. Csak néha annyira lekötött bennünket "a test kívánsága, vagy az élet kérkedése," hogy túlharsogja a halk, figyelmeztető szót. Mire bűnbe estünk. Amikor viszont komolyan vettük a figyelmeztetést, s ellenálltunk a kísértésnek, akkor utána nagyon boldogok voltunk, mert felismertük, hogy nagy bajtól mentett meg Urunk. Hallgassunk tehát a Szent Szellem gyengéd, halk figyelmeztetésére mindig!



Aháb viszont csak súlyosbította bűneit azzal, hogy még az Úr prófétáját is halálra kereste. S bekövetkezett a szárazság. Ennek következménye meg éhinség lett.
Mondanom sem kell, hogy a király vétke a népére is kiterjedt. Ők is kísérleteztek a Baál imádással, mert a vezetők cselekedete, bűne és életvitele hatással van az egész országra.
 Ma is ez a helyzet. Vizsgáljunk csak meg néhány olyan országot, ahol a vezető istentelen, parázna, vagy pénzéhes, stb. s rájövünk, hogy napjainkban is ragályos a tettük! A Baal imádás tehát lassan kihatott Aháb király népére is. S ezért is jött a büntetés. Mindenki szenvedett.
Vegyük figyelembe: egy ember vétkéért ráfizet a környezete is! Senki sem mondhatja, hogy csupán önmagának árt vele. S minél nagyobb az illető rangja, annál többeknek árt. Ennélfogva kerüljük a bűnt!

De Aháb esetében az Úr három év múlva megkönyörült a szenvedőkön. Ilyen kibeszélhetetlenül szerető, kegyelmes, és megbocsájtó a mi drága mennyei Atyánk! Kegyelméből visszaküldte Illés prófétát a királyhoz.
A próféta elment hozzá.
"Amikor Aháb meglátta Illést, ezt mondta neki Aháb:
Te vagy az Izráel megrontója?!
Ő így felelt:
 Nem én rontottam meg Izráelt, hanem te és a te atyád háza, mert elhagytátok az ÚR parancsolatait, és te a Baálokat követed."
(1Kir 16:17-18)
Micsoda merészség vagy vakság volt a király részéről ez a kérdés! Úgy tett, mintha a próféta miatt jött volna a csapás. De sajnos bűneink felfedésekor mi is gyakran embertársainkat, szeretteinket vagy a körülményeinket okoljuk.



Ezután így szólt Illés a királyhoz:
"Most azért üzenj, gyűjtsd ide hozzám az egész Izráelt, a Kármel hegyre, meg a Baal négyszázötven prófétáját az Asérá négyszáz prófétájával együtt, akik Jezábel asztaláról élnek." (1Kir 18:19)
 A király megtette. Összejött tehát az egész nép a pogány prófétákkal együtt.
 "Illés pedig oldalépett az egész nép elé, és így szólt:
Meddig sántikáltok kétfelé? Ha az Úr az Isten, kövessétek Őt, ha pedig a Baal, akkor őt kövessétek! De a nép nem felelt egy szót sem." (1Kir 18:21)
Úgy látszik, hogy a pogányság lassan csúszott bele Isten imádásukba. Kétfelé sántikáltak. Átvették a pogány szokásokat, s közben az igaz Istent sem tagadták meg teljesen. Napjainkban is gyakori az ilyesmi. Vannak, akik keresztényeknek nevezik magukat, de Krisztusban nem hisznek, vagy nem tekintik Isten Fiának; esetleg szobrokat vagy a természetet is imádják, stb...



Mivel a nép hallgatott, a próféta kért két bikát s kimondta, hogy a Baal prófétái válasszák ki maguknak az egyiket, ő meg megtartja a másikat. Majd oltáraik elkészítése után imádkozzanak istenükhöz, s amelyik isten tűzzel felel; azt fogadják el Istenüknek. Ez már tetszett a népnek. Azt az Istent, aki jelt ad nekik, hajlandóak voltak követni.

Először a Baal imádók készítették el áldozatukat. Aztán délig imádkoztak istenükhöz, hogy adjon tüzet. Közben kínjukban körülsántikálták az oltárt, ordítoztak, és még véresre is vagdosták magukat.

De semmi sem történt. "...nem figyelt rájuk senki."



Aztán odalépett Illés. Felépítette az oltárt, elkészítette a bikát, rátette a fára, s háromszor is meglocsoltatta az egészet, hogy senki se vádolhassa csalással. Majd imádkozni kezdett mondván:
 "Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istene! Hadd tudják meg a mai napon, hogy (1) Te vagy az Isten Izráelben, én pedig (2) a Te szolgád vagyok, és (3) mindezt a Te parancsolatodra tettem. Felelj nekem Uram, felelj nekem, hadd tudja meg ez a nép, hogy Te, az ÚR vagy az Isten, és (4) Te fordítsd vissza szívüket!" (1Kir 18:36b)
Négy egyszerű, határozott kérést terjesztett az Úr elé. Nem általánosságban imádkozott.

Isten szereti a határozott, igeszerű kéréseket!
Imádkozzunk mi is így!



Majd Illés határozott imájára
"Akkor lecsapott az Úr tüze, és fölemésztette az égőáldozatot és a fahasábokat, a köveket és a port, az árokban levő vizet pedig felnyalta. Amikor látta ezt az egész nép, arcra esett, és ezt mondta:
Az Úr az Isten, az Úr az Isten!" (1Kir 18:38)
Az Úr tehát meghallgatta a próféta imáját. Igazolta magát és Illést is, megtérítette a népet, s hamarosan esőt is adott.

A Jakab 5:17-ben azt olvassuk:
 "Illés ugyanolyan ember volt, mint mi és amikor buzgón imádkozott, hogy ne legyen eső, nem is volt eső a Földön három évig és hat hónapig. Aztán ismét imádkozott, és az Ég esőt adott, és a Föld meghozta a termését."
Azaz, egy ugyanolyan ember, mint mi, imádkozott, s imája valóságos ébredést hozott. Akkor a mi komoly imáink következtében is várhatunk ébredést, vagy bármilyen más áldást.
De vajon kihasználod és kihasználom én is, ezt a csodás ajándékot?



Odaát csodálatos, nagy jutalomban lesz részünk. S mivel ez már most mindennél többet ér nekünk; földi szenvedéseink és kínjaink szinte kicsinek tűnnek a szemünkben, s Jézus támogatásával továbbra is vállaljuk azokat.
Igyekezzünk megtenni, mégpedig Jézussal a szívünkben, teljes átadással, távolról kerülve a bűnt, hogy ne okozzunk bajt magunknak és környezetünknek! Ha mégis elbukunk, akkor mások és a körülményeink vádolása helyett, azonnal tartsunk bűnbánatot és kérjünk bocsánatot Istenünktől. Továbbá hűségesen szolgáljuk és imádjuk az egyetlen, igaz Szentháromság egy Istent! Komoly imaéletet folytatva, rendszeresen, határozott kérésekkel esedezzünk hozzá, hogy mi is láthassunk ébredést és sok áldást, mint Illés látott, aki hozzánk hasonló ember volt.