VERSEK, HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapja
http://www.vargamakai.com

"Él az Úr, áldott az én kősziklám,
magasztaltassék szabadító Istenem!"
(Zsoltárok 18:47)



A VÉN SIMON

Egy angliai lelkész aggódva fordult egy este az egyházfihoz:
"Látta már azt a szegényesen öltözött öregembert, aki minden délben bejön a templomba, és utána azonnal kimegy? A lakásom ablakából szoktam figyelni, és meg kell mondanom, a dolog nyugtalanít. Végül is komoly értéktárgyak vannak a templomban. Próbálja csak meg egyszer kikérdezni.
Az egyházfi már másnap megszólította az öreget:
- Mondja csak, mi indítja magát arra tulajdonképpen, hogy a templomba jöjjön?



- Imádkozni szoktam. - felelte az ember nyugodtan.
- Nana, talán mégsem egészen úgy van az! Ahhoz túl rövid ideig marad. Egyszerűen odamegy az oltárhoz, s azonnal vissza is fordul. Mit jelentsen ez?
- Így van! - hagyta helyben a szegény öreg. Csakhogy én nem tudok hosszú imákat mondani. Minden délben eljövök, és egyszerűen így szólok:
- Úr Jézus, itt van Simon.
Kicsi ima ez, de úgy érzem az Úr meghallgatja.

Nem sokkal ezután a vén Simont elütötte
egy teherautó, s a kórházba került.



Egyszer az egyik ápolónővér így szólt hozzá:
- Olyan vidám benyomást kelt mindig, pedig tudom, hogy nagy fájdalmai vannak.
- Hogyan is lehetne másképp, hiszen minden nap látogatóm van! - válaszolt Simon.
- Látogatója? - ámult a nővér. Soha nem látok magánál senkit. Mikor jön az illető?
- Minden délben ott áll az ágyam lábánál, és szívemmel hallom, amint mondja:

- SIMON, ITT VAN JÉZUS.


Dicsőség Szent Nevének!
Békesség néktek! Salom!
Dicsérjétek az Urat! Urunk jövel!
Halleluja! Maranatha!

"Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig."
(Máté evangélium 28:20b)

"Meghallgatta könyörgésemet az Úr,
imádságomat elfogadta az Úr."
(Zsoltárok 6:10)



AZ ABLAK

Két, súlyosan beteg ember feküdt ugyanazon kórteremben. Egyikük minden nap délután felült az ágyban egy órácskára, hogy ezzel megmozgassa a szervezetét. Az ágya a kórterem egyetlen ablakához közelebbi volt. A másik beteg ember egész nap csak feküdt az ágyában, a plafont bámulva. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, a katonakorukról, a nyaralásaikról, ahogy az szokásos ilyen helyzetben. Az az ember, aki az ablaknál feküdt, minden délután, amikor felült, azzal töltötte az időt, hogy elkezdte közvetíteni a másiknak, mit lát az ablakon át a kinti világból. A másik ágyon fekvő embert egy idő után szinte csak ezek a színes beszámolók tartották életben, már alig várta őket, ez volt minden változatosság az életében. Az ablak egy kellemes, tavacskával díszített parkra nézett.



Vadkacsák és hattyúk úszkáltak a tavon, és gyerekek játszottak távirányítós játékhajóikkal rajta. Szerelmespárok üldögéltek a színes virágágyások mellett órákig, egymásba felejtkezve. Miközben az ablak melletti beteg kimerítő részletességgel írta le a kinti világot, a másik, folyton fekvő behunyta a szemét, és maga elé képzelte a látványt. Egy meleg délutánon az ablak melletti ember egy, a parkon átvonuló karneváli menetről beszélt. Bár a folyton fekvő ember nem hallotta a zenészeket, maga elé képzelte őket a másik érzékletes leírása alapján. A napok és hetek teltek.
Egy reggel a betegeket fürdetni készülő nővér az ablak melletti embert élettelenül találta az ágyában, mert az éjjel csendben elaludt örökre. Elszomorodva hívta a személyzetet, hogy kivigyék az elhunytat. Amint alkalom kínálkozott rá, a korábban a belső ágyon fekvő beteg kérte, hogy a másik ágyban fekhessen. A nővér szívesen segített, kényelembe helyezve őt azon az ágyon, majd magára hagyta. Lassan, fájdalmaktól gyötörve az ablak felé fordult az ember, és megdöbbenve látta:..........az ablak egy tűzfalra néz. Megkérdezte a nővért, mi történhetett az eltávozott szobatárssal, hogy olyan szépnek festette le az ablakon túli világot. A nővér elárulta, hogy az az ember vak volt, nem láthatta a falat sem. Valószínűleg csak bátorítani akarta Önt! - mondta a férfinak.
Tanulság: Igazi boldogság boldogabbá tenni másokat, nem törődve saját helyzetünkkel. Bajainkat megosztva csökkenthetjük őket, de ha derűnket és boldogságunkat osztjuk meg másokkal, megsokszorozzuk azt. Ha gazdagnak szeretnéd érezni magad, számold össze azokat a dolgokat az életedben, melyeket nem vehetsz meg semmi pénzért. Minden nap ajándék az élettől, így becsüld meg a napjaidat, melyek száma - bármilyen sok is jusson - véges !!!

"Áldott az Úr, mert meghallgatta
esedező hangomat.
Erőm és pajzsom az Úr, benne bízik szívem.
Ő megsegített, ezért vidám a szívem,
és énekelve adok neki hálát."
(Zsoltárok 28:7)



"Támogat az Úr minden elesettet,
és fölegyenesít minden görnyedezőt.
Mindenki várakozva néz rád, és te idejében adsz nekik eledelt.
Kinyitod kezedet, és kielégítesz minden élőlényt kegyelmesen.
Az Úrnak minden útja igaz, és minden tette jóságos.



Közel van az Úr mindenkihez, aki hívja,
mindenkihez, aki igazán hívja.
Teljesíti az istenfélők kívánságát,
meghallja kívánságukat, és megsegíti őket.
Megtartja az Úr mindazokat, akik őt szeretik,
de a bűnösöket mind elpusztítja.
Az Úr dicséretét hirdeti ajkam,
áldja mindenki az ő szent nevét mindörökké!"
(Zsoltárok 145:14-21)

"Dicsérjétek az Urat! Dicsérd lelkem, az Urat!
Dicsérem az Urat, amíg élek,
zsoltárt zengek Istenemnek, míg csak leszek."
(Zsoltárok 146:1-2) ÁMEN.



HÁLAADÁS ISTEN HŰSÉGES SZERETETÉÉRT - 138. ZSOLTÁR

Kattints rá a meghallgatáshoz!