Varga István & Makai Rozália weblapján
Tóth László
Hogyan hozott ki Isten Amerikába?
Forrás: www.gyertyafeny.com
"Jábec segítségül hívta Izráel Istenét,
és ezt mondta:
Bárcsak nagyon megáldanál engem,
és kiszélesítenéd határomat, velem lennél,
és megoltalmaznál a bajtól,
hogy ne érjen fájdalom!
És megadta neki Isten, amit kért."
(1 Krónika 4:10)
Ezt az Igét, 1993. április 6-án olvastam a Bibliámban. Az igeszakasz, aminek része a fenti idézet tulajdonképpen egy olyan része a Szentírásnak, amit nemzetség táblázatnak nevezünk. Valljuk meg, hogy a legtöbb hívő nem valami nagy érdeklődéssel olvassa ezeket a szakaszokat. A testi ember számára unalmas a szöveg az állandó ismétlések miatt. De, hogy milyen csodálatos a Szent Szellem, hiszen ebből a látszólag száraz szövegrészből is tud adni élő kijelentést.
Elég korán, 18 éves koromban megnősültem, és nemsokára egy fiam született, akit rövid idő elteltével két kislányom követett. Így tehát igen korán belecsöppentem az élet nehézségeibe, amit a fokozatosan romló magyarországi gazdasági helyzet még tovább nehezített. Mégis azt kell mondanom, hogy ezek a nehézségek tereltek minket a keskeny útra. Az Ördög bizony mindent elkövetett, hogy a szívemben lévő vágyat és keresést hamis útra terelje, így én is belefolytam sok olyan dologba, ami szelleminek tűnt, de sajnos a sötétség útja volt. Mivel szüleim sem voltak hívők, és én magam is ateista voltam, így már az is csoda volt, hogy el kezdtem keresni a magam módján az igazságot, akkor még nem tudva, hogy ezt egyedül Jézusban találom meg.
Sajnos belefolytam mindenféle okkultizmusba, és kutattam a keleti vallásokat, bár akkor már Bibliám is volt, és a kereszténység is érdekelt, de csak úgy tekintettem a kereszténységre, mint a sok vallás közül egyre, ami ugyanúgy a végső igazsághoz vezet, csak éppen egy más úton.
Ekkoriban küldött az Úr egy testvért Nyíregyházáról, akinek a bizonyságtételén keresztül rádöbbentem, hogy tulajdonképpen egy vallás sem ad megoldást az élet nagy kérdéseire, még az úgynevezett keresztény vallások sem, csak egyedül az Úr Jézus Krisztus, aki meghalt a mi bűneinkért és elvégezte ott a Golgotán a megváltás művét.
"És eljött, békességet hirdetett nektek, a távoliaknak, és békességet a közelieknek. Mert általa van szabad utunk mindkettőnknek egy Lélekben (Szellemben) az Atyához. Ezért tehát nem vagytok többé idegenek és jövevények, hanem polgártársai a szenteknek és háza népe Istennek. Mert ráépültetek az apostolok és próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus," (Efezus 2:17-20)
Ezek után csodálatosan megtapasztalva az Úr kegyelmét, nem sokkal később a feleségem is megtért, és együtt mentünk tovább a keskeny úton. Sajnos egy idő után abban a közösségben, ahová jártunk egy szakadás következett be a vezetők közötti nézetkülönbségek miatt, ami lelkileg minket is megviselt, és több évre egyedül maradtunk, de hála az Úrnak nem engedte, hogy a pislogó gyertya elaludjon, és a hitünket elveszítsük. Nagyon nehéz időszak következett, amit a gazdasági színvonal csökkenése tovább fokozott.
Ekkor olvastam a Bibliában az 1 Krónika 4. részét, ahol a tizedik vers szinte kiugrott a sorokból, és szívemben élő Igévé vált. Nagyon hasonlónak éreztem Jábec sorsát az enyémmel, de az Igében ott volt a vigasztalás is, hiszen Jábec segítségül hívta az Urat, hogy ne lásson több nyomorúságot, és Isten megadta neki, amit kért. Ekkor én is segítségül hívtam az Urat, és elmondtam Jábec imáját, és bizonyosság lett a szívemben, hogy Ő képes az én lehetőségeimnek a határait is kiszélesíti. Ekkor még nem gondoltam, hogy ezt miként fogja megcselekedni.
Otthon, Magyarországon a nehézségek növekedtek. 1995-ben megkezdődött abban a gyárban is a létszám leépítés, ahol én is dolgoztam. Így munkanélküli lettem. Látszólag úgy tűnt, hogy az ígéretnek, amit kaptam, mintha az ellenkezője teljesedne be.
Sok mindenbe belefogtam, hogy a családomnak a létfenntartását biztosítsam. A munkanélküli segély után vállalkozással próbálkoztam. Kiskereskedőként különféle piacokon, különféle termékeket (játékokat, napszemüveget, háztartási felszereléseket, stb) árusítottam. Az Úr kegyelmét ebben is megtapasztaltam, mert Ő napról napra gondoskodott rólunk. Sajnos a multinacionális cégek beözönlése Magyarországra bezárta ezt a lehetőséget, mivel a kisvállalkozók a nagy mamut cégekkel szemben tehetetlenek voltak. Így az én vállalkozásomnak is befellegzett.
Ekkor egy hívő testvérnő tanácsára gondoltam szerencsét próbálok az USA-ban. Már abban az időben elkezdték nagyon megnehezíteni a vízumkiadást. A kérvényezők 95 százalékát visszautasították. Így én sem bíztam benne, hogy megkapom, de Isten másképp gondolta, és néhány héten belül kezemben volt a látogató vízum.
Így először 1999 novemberében léptem az Egyesült Államok Földjére, és Kentucky államba kerültem. Érdekes módon az első benyomásom nem valami pozitív volt, hiszen ez egy egészen elmaradott térségnek tűnt, legalábbis ahhoz a képhez viszonyítva amit én képzeltem Amerikáról illetve, amit a filmek sugallnak. Számomra a házak kinézete is furcsa volt, hiszen a magyarországi tégla és betonházakhoz képest ezek a házak csak fészereknek tűntek. Alig telt el egy-két hét és ez a dolog teljesen megváltozott bennem. Az a kellemes légkör és az amerikai emberek kedvessége, barátságossága amit ebben a kis vidéki városban tapasztaltam fantasztikusan jó érzéssel töltött el, és kezdtem más szemmel látni a dolgokat. Többé nem tűnt lepusztultnak és sivárnak a környék, hanem olyan természetesnek, amit még a civilizáció nem rontott el. Belül nagyon megszerettem ezt az országot, és azt a kellemes szabad légkört, ami össze sem hasonlítható azzal a szellemi lenyomással, amit az utóbbi években otthon megtapasztaltam. Ekkor jött a szívemben az a gondolat, hogy nagyon szívesen élnék itt a családommal együtt.
Ahogy ezt végiggondoltam, hirtelen a szívemben újra megelevenedett az 1 Krónika 4:10, és akkor belső bizonyosságom lett, hogy Isten elérkezettnek látta az időt, hogy kiszélesítse a határokat a számomra. De a valóságban ez lehetetlennek látszott, hiszen egy olyan időben érkeztem, amikor már bezárultak a kapuk a bevándorlás előtt, és úgy tűnt nincs mód arra emberileg, hogy én valaha ebben az országban zöld kártyát kaphassak. Így rövidesen le is mondtam erről az álomról, de nem sok idő múlva a Szent Szellem ezt az érzést és vágyat újra és újra felelevenítette a szívemben.
Egy év elteltével 2000 novemberében mivel már nem lehetett az itt tartózkodásomat meghosszabbítani hazamentem. Sajnos otthon a helyzet tovább romlott. Így 2001 tavaszán újra visszajöttem, ekkor Missouri államba kerültem, és úgy tűnt Isten kaput nyit előttem. Ugyanis egy jóindulatú hivatalnokkal találkoztam, aki szeretett volna nekem segíteni, hogy hivatalos munkavállalási engedélyt kaphassak, és a családomat is kihozhassam. Sikerült is egy szponzor céget találni, akik vállalták az ezzel járó papírmunkát. Míg vártam az ügyem elintéződését Springfieldbe kerültem, és itt töltöttem néhány hónapot. Szeptember elején telefonáltak, hogy már csak egy utolsó pecsét kell a Bevándorlási Hivatal részéről, és sínen van az ügyem. Szinte biztos voltam, hogy megkapom a várva várt engedélyt amikor bekövetkezett a nem várt tragédia.
2001. szeptember 11. Ismét telefonon kaptuk a hírt, hogy az ügyemet elutasították sok más ember ügyéhez hasonlóan. Teljesen összeomlott minden lehetőség, és már kezdtem felülvizsgálni magamban a dolgokat, hogy csakugyan az Úrtól volt-e a szívemben ez a dolog, vagy csak az én emberi vágyamat gondoltam az Ő akaratának. A springfieldi magyar testvérek közül sokan imádkoztak értem, és amit tudtak segítettek, de voltak olyan testvérek is akik azt mondták, hogy nem az Úrtól van a mi kivándorlásunk. Mivel tudtam, hogy ők ezt nem rossz indulatból mondják, hanem szerettek volna minket megőrizni attól a sok keserűségtől amin ők maguk is átmentek, amikor idejöttek annak idején. Minden esetre úgy tűnt, hogy mégis nekik lesz igazuk, és már én is kezdtem feladni a dolgot, hiszen emberileg nézve teljesen lehetetlennek tűnt minden. Végül el kellett jutnom oda, hogy semmit nem tehetek az ügyem előmozdítása érdekében, hiszen ha Istennek az az akarata, hogy visszamenjek Magyarországra, és többet soha ne jöjjek ide akkor ennek is alá kell rendelnem magamat, hiszen Ő az aki meghatározza a mi lakásunk helyét ebben a világban.
Még egy utolsó lehetőségként, beadtam a zöldkártya lottóra is a jelentkezésemet, bár ezt az előző évben is megtettem, aminek nem volt semmi eredménye. Tulajdonképpen nem bíztam az egészben, hiszen matematikailag majdnem nullával egyenlő az esélye annak, hogy a computer a világon lévő sok millió jelentkezőből az én nevemet választja ki. Tehát ezzel a lehetőséggel nem is igazán mertem számolni. Egyedül azért adtam be erre is a jelentkezést, mert belül úgy éreztem, hogy meg kell tennem mindent, ami rajtam múlik, a többit pedig Isten kezébe kell letennem. Az eszem azt mondta, hogy hazamegyek, és többet nem jövök ide, de legbelül mindig éreztem egy furcsa bizonyosságot, hogy ez nem így lesz. A testvérek, akik bár jóhiszeműen, de mégis azt hitték, hogy nem Istentől van a mi kijövetelünk egyre jobban megerősítettek abban, hogy haza kell mennem, és le kell tennem Isten kezébe a további életemet, még akkor is, ha otthon teljesen kilátástalanná vált az élet. Azt hiszem szükség volt erre, hogy le tudjam tenni a saját akaratomat, és kész legyek elfogadni az Ő akaratát még akkor is, ha az énem nem ezt szeretné, hiszen az egész keresztény életünk erről szól, hogy öldökljük meg a mi óemberünket, és szánjuk oda a mi életünket, hogy egyedül az Úr akarata érvényesüljön bennünk.
Ekkor már Németi László testvéreméknél laktam, és a Katikával egy vasárnapi ebéd után kint a szín előtt ültünk, és beszélgettünk a szép napsütésben. Elmondtam neki azt, hogy talán tévedtem, és mégsem Isten akarata, hogy itt éljek. Én leteszem ezt az Úr elé, és nem erőltetem tovább a dolgot. Ekkor a Katika váratlan dolgot mondott. Azt mondta, hogy ne nézzek arra, hogy a fizikai világban mi zajlik, ha nekem belső bizonyosságom van, és Istentől az Igén keresztül erre vezetést kaptam, akkor ne adjam fel az ígéretben való hitemet. Ő meg volt győződve arról, hogy Isten helyezte a szívembe ezt a dolgot, és ne hallgassak senkire, aki a hitetlenséget akarja táplálni bennem. Mert Istennek van hatalma arra, még akkor is ha a látható világban minden ellenkezőleg alakul, Ő egy pillanat alatt meg tudja fordítani a dolgokat még akkor is, ha ez lehetetlennek tűnik. Hiszen mi az ami az Úrnak lehetetlen? Hát valóban semmi sem lehetetlen az Ő számára!
"Hit által értjük meg, hogy a világokat Isten szava alkotta, úgyhogy a nem láthatókból állt elő a láthatatlan." (Zsidókhoz 11:3)
Ettől kezdve tudtam, hogy Ő elő tudja szólítani a láthatatlanból az én zöld kártyámat is, amikor Ő jónak látja. Óriási dolog, amikor a testvérek tényleg a Szent Szellem által adnak egy biztató szót, és ez megerősít minket. Katika elmesélte, hogy amikor ők Erdélyben éltek, évekig imádkoztak, mert az ő szívükben is ott volt, hogy Isten kiszabadítja őket onnan.
Mivel Isten Igéje azt mondja, hogy két vagy három bizonyság által megáll minden, így ő gondoskodott további bizonyságról. Bennem és a feleségemben ott volt egy belső bizonyosság, és Katikán keresztül az Úr megerősítette azt. Később Komodi Lajoséknál voltam, és beszélgettünk a dolgokról, és egyszer Lajos megállt, és azt mondja nekem, hogy ő belül határozottan érzi, hogy én újra vissza fogok jönni, bár nem tudja, hogyan és mikor, de belül a szívében teljesen biztos ebben. Ez teljesen alátámasztotta azt, amit Katika mondott. Ezek után teljes békességem lett, és tudtam, hogy én nem tudok mást tenni, mint várni, hogy az Úr miként cselekszik.
Chichagoban 2001. május 9-én amikor felültem a repülőgépre, akkor azt mondtam az Úrnak: Istenem, köszönöm neked, hogy ennyi időt eltölthettem itt az USA-ban. Tudom sok embernek még ez sem adatik meg, hogy ide látogasson. Ha én ide többet nem jöhetek vissza, akkor is hálát adok neked az itt eltöltött időért, a testvérekért, akikkel megismerkedtem. Ha soha nem jöhetek vissza, akkor is Neked adok hálát, és a Te kezedbe teszem le ezt a dolgot, ha mégis nem a Te akaratod, hanem csak az én szívem vágya volt, hogy én itt élhessek a családommal együtt, akkor kérlek vedd ki teljesen a szívemből ezt a vágyat. Én a Te akaratodban szeretnék megnyugodni. Ekkor újra éreztem azt a belső bizonyosságot, mintha Isten szólna hozzám egy halk hangon: "vissza fogsz jönni a családoddal együtt". Miután hazaérkeztem pontosan egy hét múlva a postás hozott egy nagy vastag borítékot, aminek a feladója a Kentucky Consular Center volt, egy hivatalos értesítést és különféle kitöltendő nyomtatványokat tartalmazott. Az értesítésben gratuláltak és közölték, hogy a DV-2003 vízumlottó programban a computer által kiválasztott szerencsések között vagyok, és amennyiben a nyomtatványokat kitöltöm, és a feltételeknek megfelelek, lehetőséget kapok arra, hogy az Egyesült Államokba családommal együtt kivándoroljak!
Bizonyára nem nehéz elképzelni, hogy mit éreztem? Hála és magasztalás töltötte el a szívemet, és örvendezve adtam hálát az Úrnak a csodálatos kegyelméért. Velem együtt örvendezett a családom is. Majd megkezdtük a papírmunkák intézését. November 20-án a kezünkben volt a kivándorló vízum, dicsőség érte Istennek. Miután elrendeztük az otthoni dolgainkat (lakás eladás stb.) rövid idő múlva már a repülőn ültünk, és 2003. január 10-én megérkeztünk a springfieldi repülőtérre. Jelenleg is itt élünk, és napról napra megtapasztaljuk Istenünk gondviselő szeretetét. Arra, hogy itt a helyünk ebben az országban Isten még egy bizonyságot adott. Ugyanis az a nyíregyházi testvér, akin keresztül megtértem 19 évvel ezelőtt, nemrég ide költözött családjával együtt Portland- Oregonból.
Hát nem fantasztikus a mi Istenünk? Attól az időtől fogva, amikor 1993-ban az Úr adta nekem a kijelentést az 1 Krónika 4:10-ből, kilenc év telt el, és Ő beteljesítette az ígéretét, mert itt volt az ideje. Mi emberek sokszor az hisszük, hogy az Úr elfeledkezett rólunk, pedig sohasem feledkezik el az övéiről. Erre bizonyság az én történetem is.
Az Úré egyedül minden dicsőség!
Mert Te, Uram, fenséges vagy a Földön, és felmagasztaltattál minden isten fölött! Imádunk Téged, imádunk Téged, imádunk Téged ó Urunk!
Jézus Krisztus él, és vár Téged is.
Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.
ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK
Szerkesztette: Makai Rozália http://www.vargamakai.com
Ide írhatsz!
22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel
Vissza!
Vissza a menüre!
