HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján
Makai Rozália
Smith Wigglesworth élete
(1859-1947)
Albert Hibbert: Egy Isten szíve szerint való ember
Stanley Howard Frodsham: Hit apostola c. könyvek alapján
Smith Wigglesworth a yorkshire-i Menstonban, Angliában 1859-ben született. Szegény
családban nőtt fel. Már hat éves korában dolgozni kellett mennie a mezőre, répát szedni
hajnaltól estig. Hét éves korában apjával és bátyjával együtt egy gyapjúőrlőben
dolgoztak. Reggel öt órakor kelt, és 6-tól este 6-ig dolgoztak. Anyja nagyon ügyes volt a
varrásban. Minden ruhájukat ő varrta.
"Nem tudok visszaemlékezni olyan időre, hogy ne vágyakoztam volna Isten után.
Bár sem apám, sem anyám nem ismerték Istent,
én mindig Őt kerestem.
Sokszor a mezőn térdeltem le,
és kértem, segítsen meg engem."
Nagyanyjával egy Wesley-féle metodista templomba ment el.
8 éves volt, amikor ott az újjászületésnek világos tudatára ébredt.
"Nem tudok visszaemlékezni olyan időre, hogy ne vágyakoztam volna Isten után.
Bár sem apám, sem anyám nem ismerték Istent,
én mindig Őt kerestem.
Sokszor a mezőn térdeltem le,
és kértem, segítsen meg engem."
Nagyanyjával egy Wesley-féle metodista templomba ment el.
8 éves volt, amikor ott az újjászületésnek világos tudatára ébredt.
"Felnéztem a Golgota Bárányára. Hittem, hogy szeret engem, és meghalt értem. Örök
életem lett, - élet szállt belém - és én tudtam, hogy új életet nyertem, mely Istentől jön."
Égett a vágytól, hogy az emberekkel megismertesse Megváltóját.
Égett a vágytól, hogy az emberekkel megismertesse Megváltóját.
13 éves korában Bradfordba költöztek. A fonódában egy jóságos embertől megtanulta a vízvezetékszerelést. Ő beszélt neki az Úr Jézus második eljöveteléről. Együtt dolgozott az Üdvhadsereg tagjaival. Egész éjjeleket átimádkoztak, hogy lelkeket mentsenek meg. 18 évesen már egy szerelőnél nagyon gyorsan és jól dolgozott. 20 éves korában Liverpoolba ment, és Isten kegyelme hatalmasan működött rajta. Jól keresett, de minden vagyonát a szegény, rongyos, éhes gyerekek táplálására fordította. Százak tértek meg közülük. Egyik barátjával járták a kórházakat, a hajókat.
Minden vasárnap egész napos böjtöt tartott.
Égett a vágytól, hogy az emberekkel megismertesse Megváltóját.
13 éves korában Bradfordba költöztek. A fonódában egy jóságos embertől megtanulta a vízvezetékszerelést. Ő beszélt neki az Úr Jézus második eljöveteléről. Együtt dolgozott az Üdvhadsereg tagjaival. Egész éjjeleket átimádkoztak, hogy lelkeket mentsenek meg. 18 évesen már egy szerelőnél nagyon gyorsan és jól dolgozott. 20 éves korában Liverpoolba ment, és Isten kegyelme hatalmasan működött rajta. Jól keresett, de minden vagyonát a szegény, rongyos, éhes gyerekek táplálására fordította. Százak tértek meg közülük. Egyik barátjával járták a kórházakat, a hajókat.
Minden vasárnap egész napos böjtöt tartott.
Nagy lelki ébredés napjai voltak ezek. Beszéde akadozott, és sírt a tömeg előtt. Az
Úr megtartotta töredelmes, alázatos szívben, és az összejöveteleken sokan jöttek az
oltárhoz a hallgatók.
23 éves korában visszament Bradfordba, és itt kapott egy drága feleséget Mary Jane Featherstone személyében, akit Pollynak hívott. Az Üdvhadsereg tagjai szabadtéri összejöveteleket tartottak, és Tillie Smith evangelista nagy erővel hirdette Krisztust. Polly elnyerte bűnei bocsánatát, és csatlakozott hozzájuk. Kedves hangja volt. Énekelt, prédikált a szabad ég alatt. Az Úr nagyon megáldotta a szolgálatukat.
1882-ben, amikor 22 éves lett, férjhez ment Smith Wigglesworthöz, akit azonnal elkezdett tanítani írni, olvasni. Jöttek a gyerekek, de Polly folytatta evangelizációs szolgálatát. Mikor Polly prédikált, akkor az összejöveteleken Smith vigyázott a gyerekekre. Az összejövetel végén Smith is részt vett a "bűnbánati imánál", hogy lelkeket nyerjenek Krisztusnak.
Később megismerték a hitből való gyógyulást. Smith is nagy buzgalommal vett részt a lelkek megnyerésében. Szerelés közben is az Úrról beszélt. Családjuknál egyik alkalommal a gyerekek összegyülekeztek a reggelihez, és Polly mondta, hogy Harold és Ernest nagyon betegek. Reggeli előtt imádkoztak értük.
Isten ereje azonnal Smithre és Pollyra szállt, és mikor kezeiket beteg gyermekeikre tették, ők azonnal meggyógyultak. Mikor látták ezt a csodálatos gyógyulást, mindketten örömmel teltek el. Az Úr mindig nagyon jó volt, mert megmutatta Magát, mint a család Orvosa.
Ezután elment dolgozni egy tanulófiúval. A ház úrnője azt kérte tőle, hogy inasát küldje el valamiért. Mikor az inas elment vásárolni, akkor azt mondta:
- "Nagyon kérem, mondja meg nekem, mitől fénylik úgy az ön arca, mintha egy csodálatos öröm érte volna?"
Azt felelte: - "Ma reggel két gyermekem nagyon betegen jött reggelizni. Feleségemmel imádkoztunk értük, és Isten azonnal meggyógyította őket. Nagyon boldog voltam, mikor láttam, amit tett az Úr, és ez az öröm velem van most is."
Azt kérdezte: - "Kérem, mondja meg, hogyan lehet megkapni ezt az örömet? A házamban nagyon sok baj van. A férjem ma reggel egy nagy veszekedés után ment el. Kérem önt, mondja meg, hogyan kaphatnám meg azt a nagy nyugalmat, békét és örömet, ami önben van?"
Azt mondta neki: - "Az Úr megváltott engem és a feleségemet, és mi tudjuk, mit jelent az Ő ereje otthonunkban, és Őérte elszenvedünk minden szükséget, és Ő megtölt minket békével és örömmel."
Ezután a ház úrnőjét az Úrhoz vezette. Megvolt az az öröme, hogy lelkeket vezethetett az Úrhoz. Mivel saját üzlete volt, így az ideje nagy részét a betegeknek és a szükségben levőknek szentelhette.
Elkezdődött a hitből való gyógyulás Bradfordban. Az Úr megáldotta a szolgálatát. Ekkor tizenöten jöttek előre a beszéd után gyógyulásra. Az egyik egy skót volt, aki két mankóval járt. Imádkozott érte, és azonnal meggyógyult. Ez a többieket is felbátorította, hogy higgyenek Istenben, és mindenki meggyógyult.
Sok sürgönyt kapott, hogy menjen egy fiatalemberhez, aki nagyon beteg. Mikor megérkezett, egy asszony állt az ajtóban.
"Ön Wigglesworth?" - kérdezte.
"Igen" - felelte.
"Nagyon sajnálom, hogy későn jött, a fiamnak már semmi sem kell többé."
"Isten még sehova sem küldött későn." - válaszolta.
Kérte, hogy mutassa meg a fiát. A fiú a fal felé fordulva feküdt, és úgy lihegett, mintha meg akarna halni. A szíve már nagyon gyenge volt.
"Imádkozom az Úrhoz, hogy erősítse meg önt."- mondta.
Azokban a napokban sokat imádkozott és böjtölt. Tudta, hogy ez az eset emberi számítás szerint reménytelen, ezért az éjszaka nagy részét imádkozással töltötte. Másnap, korán reggel a közeli mezőre kiment imádkozni.
Ott, a mezőn Isten kinyilatkoztatta neki, hogy valami új kezdődik az életében.
Amikor visszament a házba, kérte, hogy vegyék elő a beteg ruháit, és szárítsák meg, mert az Úr felsegíti.
Nem hittek neki, és nem csináltak semmit a ruhákkal. Ez vasárnap reggel volt.
Elment a közeli ősi metodista egyház kápolnájába, ahol felkérték az Ige szolgálatára. Az Úr Igéje által hit ébredt az emberek szívében, és azt mondogatták:
"Máté fel fog kelni!"
Amikor visszament a beteghez, akkor újra szólt a háziaknak, akik szégyenkezve elővették a ruhákat, és a tűz mellé tették.
Ezután bement a beteghez, és elmondta látomását.
"Ha kezemet önre helyezem, az Úr dicsősége betölti ezt a helyet, és én nem tudok a helyemen megállni."
Azután kiment, behozta a beteg ruháit, és szólt az ott állónak, hogy adja rá a harisnyáját.
"Most kimehetnek a szobából." - mondta. Az ajtót becsukták.
"Imádkoztam, hogy történjen a látomás szerint, és hirtelen, amint megérintettem a fiatalembert, Isten ereje betöltötte a szobát, mely olyan hatalmas volt, hogy én a földre estem. Orrom és szám érintette a földet, és a dicsőségben kb. egy negyed óráig feküdtem ott. Ez idő alatt Máté az ágyban kiáltozott:
23 éves korában visszament Bradfordba, és itt kapott egy drága feleséget Mary Jane Featherstone személyében, akit Pollynak hívott. Az Üdvhadsereg tagjai szabadtéri összejöveteleket tartottak, és Tillie Smith evangelista nagy erővel hirdette Krisztust. Polly elnyerte bűnei bocsánatát, és csatlakozott hozzájuk. Kedves hangja volt. Énekelt, prédikált a szabad ég alatt. Az Úr nagyon megáldotta a szolgálatukat.
1882-ben, amikor 22 éves lett, férjhez ment Smith Wigglesworthöz, akit azonnal elkezdett tanítani írni, olvasni. Jöttek a gyerekek, de Polly folytatta evangelizációs szolgálatát. Mikor Polly prédikált, akkor az összejöveteleken Smith vigyázott a gyerekekre. Az összejövetel végén Smith is részt vett a "bűnbánati imánál", hogy lelkeket nyerjenek Krisztusnak.
Később megismerték a hitből való gyógyulást. Smith is nagy buzgalommal vett részt a lelkek megnyerésében. Szerelés közben is az Úrról beszélt. Családjuknál egyik alkalommal a gyerekek összegyülekeztek a reggelihez, és Polly mondta, hogy Harold és Ernest nagyon betegek. Reggeli előtt imádkoztak értük.
Isten ereje azonnal Smithre és Pollyra szállt, és mikor kezeiket beteg gyermekeikre tették, ők azonnal meggyógyultak. Mikor látták ezt a csodálatos gyógyulást, mindketten örömmel teltek el. Az Úr mindig nagyon jó volt, mert megmutatta Magát, mint a család Orvosa.
Ezután elment dolgozni egy tanulófiúval. A ház úrnője azt kérte tőle, hogy inasát küldje el valamiért. Mikor az inas elment vásárolni, akkor azt mondta:
- "Nagyon kérem, mondja meg nekem, mitől fénylik úgy az ön arca, mintha egy csodálatos öröm érte volna?"
Azt felelte: - "Ma reggel két gyermekem nagyon betegen jött reggelizni. Feleségemmel imádkoztunk értük, és Isten azonnal meggyógyította őket. Nagyon boldog voltam, mikor láttam, amit tett az Úr, és ez az öröm velem van most is."
Azt kérdezte: - "Kérem, mondja meg, hogyan lehet megkapni ezt az örömet? A házamban nagyon sok baj van. A férjem ma reggel egy nagy veszekedés után ment el. Kérem önt, mondja meg, hogyan kaphatnám meg azt a nagy nyugalmat, békét és örömet, ami önben van?"
Azt mondta neki: - "Az Úr megváltott engem és a feleségemet, és mi tudjuk, mit jelent az Ő ereje otthonunkban, és Őérte elszenvedünk minden szükséget, és Ő megtölt minket békével és örömmel."
Ezután a ház úrnőjét az Úrhoz vezette. Megvolt az az öröme, hogy lelkeket vezethetett az Úrhoz. Mivel saját üzlete volt, így az ideje nagy részét a betegeknek és a szükségben levőknek szentelhette.
Elkezdődött a hitből való gyógyulás Bradfordban. Az Úr megáldotta a szolgálatát. Ekkor tizenöten jöttek előre a beszéd után gyógyulásra. Az egyik egy skót volt, aki két mankóval járt. Imádkozott érte, és azonnal meggyógyult. Ez a többieket is felbátorította, hogy higgyenek Istenben, és mindenki meggyógyult.
Sok sürgönyt kapott, hogy menjen egy fiatalemberhez, aki nagyon beteg. Mikor megérkezett, egy asszony állt az ajtóban.
"Ön Wigglesworth?" - kérdezte.
"Igen" - felelte.
"Nagyon sajnálom, hogy későn jött, a fiamnak már semmi sem kell többé."
"Isten még sehova sem küldött későn." - válaszolta.
Kérte, hogy mutassa meg a fiát. A fiú a fal felé fordulva feküdt, és úgy lihegett, mintha meg akarna halni. A szíve már nagyon gyenge volt.
"Imádkozom az Úrhoz, hogy erősítse meg önt."- mondta.
Azokban a napokban sokat imádkozott és böjtölt. Tudta, hogy ez az eset emberi számítás szerint reménytelen, ezért az éjszaka nagy részét imádkozással töltötte. Másnap, korán reggel a közeli mezőre kiment imádkozni.
Ott, a mezőn Isten kinyilatkoztatta neki, hogy valami új kezdődik az életében.
Amikor visszament a házba, kérte, hogy vegyék elő a beteg ruháit, és szárítsák meg, mert az Úr felsegíti.
Nem hittek neki, és nem csináltak semmit a ruhákkal. Ez vasárnap reggel volt.
Elment a közeli ősi metodista egyház kápolnájába, ahol felkérték az Ige szolgálatára. Az Úr Igéje által hit ébredt az emberek szívében, és azt mondogatták:
"Máté fel fog kelni!"
Amikor visszament a beteghez, akkor újra szólt a háziaknak, akik szégyenkezve elővették a ruhákat, és a tűz mellé tették.
Ezután bement a beteghez, és elmondta látomását.
"Ha kezemet önre helyezem, az Úr dicsősége betölti ezt a helyet, és én nem tudok a helyemen megállni."
Azután kiment, behozta a beteg ruháit, és szólt az ott állónak, hogy adja rá a harisnyáját.
"Most kimehetnek a szobából." - mondta. Az ajtót becsukták.
"Imádkoztam, hogy történjen a látomás szerint, és hirtelen, amint megérintettem a fiatalembert, Isten ereje betöltötte a szobát, mely olyan hatalmas volt, hogy én a földre estem. Orrom és szám érintette a földet, és a dicsőségben kb. egy negyed óráig feküdtem ott. Ez idő alatt Máté az ágyban kiáltozott:
"Uram, ez a Te
dicsőségedért van!"
Az ágy egyszerűen megrázkódott, mint minden más is a szobában Isten ereje által. Máté ereje, élete, szíve, - amelyet a leggyengébbnek tartottak mind megújultak. Én még a földön feküdtem a dicsőségben, mikor ő már felkelt, és öltözködni kezdett. Miután felöltözött, fel-alá kezdett járkálni a szobában és kiabált:
"Felkeltem a Te dicsőségedre!
Felkeltem a Te dicsőségedre!"
Kinyitotta az ajtót, és kikiabált:
"Papa, Isten meggyógyított engem!
Meggyógyultam!"
A dicsőség betöltötte a konyhát is; az apa és az anya is földre estek, és leányuk, akit kihoztak a menhelyről, akinek elméje kissé gyenge volt, ezen a napon teljesen meggyógyult."
Ébredés kezdődött a faluban.
Kérték, hogy jöjjön vissza,
és maradjon náluk hosszabb ideig.
Hazafelé egy hólyagrákos beteghez vezették el. Isten megéreztette vele, hogy sem a beteg, sem a felesége nem tértek meg, ezért ezt mondta a férfinek:
"Ez a nagy szenvedés, éppen úgy, mint a rák, lelkibetegség! Van-e üdvössége?"
Ha lenne, akkor nyugodtan halnék meg! - válaszolta a beteg.
Akkor az Úrhoz vezette a házaspárt, akik örömmel kiáltották:
"Halleluja!"
Minden képzeletet felülmúlt a nagy változás!
Többé nem volt rákja!
Egyszer Wigglesworth még két szerelővel dolgozott. Viharok, esőzések és a hideg tél miatt sok munkájuk volt. Wigglesworth szíve meghidegedett Isten iránt. Ez vagy három éven át tartott.
Polly evangelizációs buzgósága és imaélete soha nem apadt, ami ekkor férjét nagyon bosszantotta. Az asszony kissé később jött haza a szolgálatból, és amikor belépett az ajtón, a férje megjegyezte:
"Én vagyok az úr a házban, és nem engedem meg, hogy ilyen későn járj haza!"
Polly nyugodtan felelt: "Tudom, hogy te vagy a férjem, de az Uram Krisztus!"
Ez bosszantotta a férjét, és nem engedte be. Bezárta előtte az ajtót. De elfelejtette a másik ajtót bezárni!
Polly körülment, és nevetve jött be. Annyira nevetett, hogy férje kénytelen volt vele együtt nevetni. Így végződött ez az epizód.
Wigglesworth hűsége komoly próbákat állt ki, de felesége állhatatossága átvezette ezen a veszélyes időszakon.
Polly és férje nagyon vendégszeretők voltak, és mindig sokan tartózkodtak náluk összejövetelekre, étkezésre, vagy hogy csak náluk maradjanak néhány napig. Polly eléggé szerette férjét ahhoz, hogy megdorgálja, ha valami rosszat követett el.
Wigglesworth ezt mosolyogva vette tudomásul, és ez sokban hozzájárult jelleme kialakulásához. Úgy gondolta, mint Dávid
"Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is." (Zsolt 141:5a)
Pl. a vendéglősök Wigglesworth-höz küldték javításra a pumpájukat, amivel a sört pumpálták. Polly tudta, hogy ilyenkor a szerelőik szabadon ihatnak, és ennek milyen erkölcsrontó hatása van. Polly ellenvetése után Wigglesworth visszautasított minden ilyen munkát, bár ez elég sok veszteséget okozott nekik.
Wigglessworth a szerelésből tartotta el egy ideig a családját, de az utolsó alkalommal az történt, hogy az Úr nagyon megáldotta a szolgálatát, miközben hívták haza, hogy csőtörések vannak. A legtöbb ügyfele addigra keresett másik szerelőt, csak egy özvegyasszony volt, aki nem talált mást.
Elment hozzá, és vízzel elárasztva találta úgy, hogy még a tetőzet is leomlott. Annyira megsajnálta, hogy megjavította a csöveket és még a tetőzetet is. Az özvegyasszony nagyon hálás volt, mert már napok óta várta a segítséget. Mikor megkérdezte, hogy mivel tartozik Wigglessworth mondta, hogy nem akar semmit elfogadni.
"Ezt felajánlom az Úrnak, mint utolsó szerelési munkámat."
Az Úr Wigglesworthnak öt gyermeket adott, egy lányt Alicet és négy fiút: Seth, Harold, Ernest és Georgo-t.
1913. Újév napján kedves, szeretett felesége Polly elutazott,
hogy egy más vidéken evangelizáljon.
Az utazás során hirtelen meghalt.
Hazahozták a holttestét, és Wigglessworth utasította őket, hogy vigyék a szobába, és tegyék az ágyra. Amikor az emberek elhagyták a házat, Wigglessworth becsukta az ajtót, és Jézus Krisztus nevében parancsolt a halálnak, hogy adja vissza a feleségét. Felesége felnyitotta a szemét, és mereven ránézett. "Miért tetted ezt, Smith?" - kérdezte.
"Polly, szükségem van rád."
"Smith, az én munkám készen van." - válaszolta - "Az Úr azt akarja, hogy Nála legyek."
Egy ideig még beszélgettek, aztán azt mondta Wigglessworth:
"Rendben van, elengedlek téged."
Georg fiuk pedig 1915-ben az Úrhoz ment. Nagyon hiányoztak Wigglessworthnek!
Wigglessworth állandóan vágyakozott Isten Szelleme után.
"Ragaszkodik Hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem."
(Zsolt 63:8)
Wigglesworth nem szégyellte az evangéliumot hirdetni.
Egy nagy zászlóval hirdette,
melynek egyik oldalán ez állt:
"Én vagyok az Úr, aki meggyógyítlak téged."
A másik oldalon:
"Krisztus meghalt a mi bűneinkért."
Az Ige szerint élt, és meghívta a szegényeket, csonka-bonkákat, sántákat, vakokat egy nagy lakomára. Elsőrendű étkezés után olyan emberek beszéltek, akik Isten kegyelméből gyógyultak meg. Wigglessworth hirdette a résztvevőknek:
"Ti, akik ma még megkötözöttek vagytok, és tolószékben jöttetek ide, és ti, akik úgy jöttetek, mint az az asszony, aki minden pénzét orvosra költötte, és mégsem gyógyult meg, ti is megismeritek a szabadulást Jézus Krisztus nevében."
Egy vérfolyásban szenvedett asszony elmondta, hogyan gyógyult meg ima által és olajjal megkenve, még mielőtt megoperálták volna. Volt ott egy tolószékben ülő nő, aki az alkalom után hazafelé már maga ment fel a lépcsőn a saját lakásába, és menet közben dicsérte Istent.
Egy tizennyolc év óta epilepsziában szenvedő fiatalember azonnal meggyógyult. Volt ott egy másik fiatalember, aki úgy meggörbült, mint az a Bibliában szereplő asszony. Jézus Krisztus nevében kűzte belőle a sötétség lelkét, és a fiatalember egyenes lett, és mindenki dicsőítette az Urat a csodáiért, amit láttak.
Az ágy egyszerűen megrázkódott, mint minden más is a szobában Isten ereje által. Máté ereje, élete, szíve, - amelyet a leggyengébbnek tartottak mind megújultak. Én még a földön feküdtem a dicsőségben, mikor ő már felkelt, és öltözködni kezdett. Miután felöltözött, fel-alá kezdett járkálni a szobában és kiabált:
"Felkeltem a Te dicsőségedre!
Felkeltem a Te dicsőségedre!"
Kinyitotta az ajtót, és kikiabált:
"Papa, Isten meggyógyított engem!
Meggyógyultam!"
A dicsőség betöltötte a konyhát is; az apa és az anya is földre estek, és leányuk, akit kihoztak a menhelyről, akinek elméje kissé gyenge volt, ezen a napon teljesen meggyógyult."
Ébredés kezdődött a faluban.
Kérték, hogy jöjjön vissza,
és maradjon náluk hosszabb ideig.
Hazafelé egy hólyagrákos beteghez vezették el. Isten megéreztette vele, hogy sem a beteg, sem a felesége nem tértek meg, ezért ezt mondta a férfinek:
"Ez a nagy szenvedés, éppen úgy, mint a rák, lelkibetegség! Van-e üdvössége?"
Ha lenne, akkor nyugodtan halnék meg! - válaszolta a beteg.
Akkor az Úrhoz vezette a házaspárt, akik örömmel kiáltották:
"Halleluja!"
Minden képzeletet felülmúlt a nagy változás!
Többé nem volt rákja!
Egyszer Wigglesworth még két szerelővel dolgozott. Viharok, esőzések és a hideg tél miatt sok munkájuk volt. Wigglesworth szíve meghidegedett Isten iránt. Ez vagy három éven át tartott.
Polly evangelizációs buzgósága és imaélete soha nem apadt, ami ekkor férjét nagyon bosszantotta. Az asszony kissé később jött haza a szolgálatból, és amikor belépett az ajtón, a férje megjegyezte:
"Én vagyok az úr a házban, és nem engedem meg, hogy ilyen későn járj haza!"
Polly nyugodtan felelt: "Tudom, hogy te vagy a férjem, de az Uram Krisztus!"
Ez bosszantotta a férjét, és nem engedte be. Bezárta előtte az ajtót. De elfelejtette a másik ajtót bezárni!
Polly körülment, és nevetve jött be. Annyira nevetett, hogy férje kénytelen volt vele együtt nevetni. Így végződött ez az epizód.
Wigglesworth hűsége komoly próbákat állt ki, de felesége állhatatossága átvezette ezen a veszélyes időszakon.
Polly és férje nagyon vendégszeretők voltak, és mindig sokan tartózkodtak náluk összejövetelekre, étkezésre, vagy hogy csak náluk maradjanak néhány napig. Polly eléggé szerette férjét ahhoz, hogy megdorgálja, ha valami rosszat követett el.
Wigglesworth ezt mosolyogva vette tudomásul, és ez sokban hozzájárult jelleme kialakulásához. Úgy gondolta, mint Dávid
"Ha igaz ver engem, szeretetből van az. Olaj a fejemnek még a feddése is." (Zsolt 141:5a)
Pl. a vendéglősök Wigglesworth-höz küldték javításra a pumpájukat, amivel a sört pumpálták. Polly tudta, hogy ilyenkor a szerelőik szabadon ihatnak, és ennek milyen erkölcsrontó hatása van. Polly ellenvetése után Wigglesworth visszautasított minden ilyen munkát, bár ez elég sok veszteséget okozott nekik.
Wigglessworth a szerelésből tartotta el egy ideig a családját, de az utolsó alkalommal az történt, hogy az Úr nagyon megáldotta a szolgálatát, miközben hívták haza, hogy csőtörések vannak. A legtöbb ügyfele addigra keresett másik szerelőt, csak egy özvegyasszony volt, aki nem talált mást.
Elment hozzá, és vízzel elárasztva találta úgy, hogy még a tetőzet is leomlott. Annyira megsajnálta, hogy megjavította a csöveket és még a tetőzetet is. Az özvegyasszony nagyon hálás volt, mert már napok óta várta a segítséget. Mikor megkérdezte, hogy mivel tartozik Wigglessworth mondta, hogy nem akar semmit elfogadni.
"Ezt felajánlom az Úrnak, mint utolsó szerelési munkámat."
Az Úr Wigglesworthnak öt gyermeket adott, egy lányt Alicet és négy fiút: Seth, Harold, Ernest és Georgo-t.
1913. Újév napján kedves, szeretett felesége Polly elutazott,
hogy egy más vidéken evangelizáljon.
Az utazás során hirtelen meghalt.
Hazahozták a holttestét, és Wigglessworth utasította őket, hogy vigyék a szobába, és tegyék az ágyra. Amikor az emberek elhagyták a házat, Wigglessworth becsukta az ajtót, és Jézus Krisztus nevében parancsolt a halálnak, hogy adja vissza a feleségét. Felesége felnyitotta a szemét, és mereven ránézett. "Miért tetted ezt, Smith?" - kérdezte.
"Polly, szükségem van rád."
"Smith, az én munkám készen van." - válaszolta - "Az Úr azt akarja, hogy Nála legyek."
Egy ideig még beszélgettek, aztán azt mondta Wigglessworth:
"Rendben van, elengedlek téged."
Georg fiuk pedig 1915-ben az Úrhoz ment. Nagyon hiányoztak Wigglessworthnek!
Wigglessworth állandóan vágyakozott Isten Szelleme után.
"Ragaszkodik Hozzád lelkem, jobboddal támogatsz engem."
(Zsolt 63:8)
Wigglesworth nem szégyellte az evangéliumot hirdetni.
Egy nagy zászlóval hirdette,
melynek egyik oldalán ez állt:
"Én vagyok az Úr, aki meggyógyítlak téged."
A másik oldalon:
"Krisztus meghalt a mi bűneinkért."
Az Ige szerint élt, és meghívta a szegényeket, csonka-bonkákat, sántákat, vakokat egy nagy lakomára. Elsőrendű étkezés után olyan emberek beszéltek, akik Isten kegyelméből gyógyultak meg. Wigglessworth hirdette a résztvevőknek:
"Ti, akik ma még megkötözöttek vagytok, és tolószékben jöttetek ide, és ti, akik úgy jöttetek, mint az az asszony, aki minden pénzét orvosra költötte, és mégsem gyógyult meg, ti is megismeritek a szabadulást Jézus Krisztus nevében."
Egy vérfolyásban szenvedett asszony elmondta, hogyan gyógyult meg ima által és olajjal megkenve, még mielőtt megoperálták volna. Volt ott egy tolószékben ülő nő, aki az alkalom után hazafelé már maga ment fel a lépcsőn a saját lakásába, és menet közben dicsérte Istent.
Egy tizennyolc év óta epilepsziában szenvedő fiatalember azonnal meggyógyult. Volt ott egy másik fiatalember, aki úgy meggörbült, mint az a Bibliában szereplő asszony. Jézus Krisztus nevében kűzte belőle a sötétség lelkét, és a fiatalember egyenes lett, és mindenki dicsőítette az Urat a csodáiért, amit láttak.
"Azokat pedig, akik
hisznek, ilyen jelek követik: az én nevemben ördögöket űznek; új nyelveken szólnak.
Kígyókat vesznek kezükbe, és ha valami halálosat isznak, nem árt nekik, betegekre
teszik rá kezüket, és azok meggyógyulnak."
(Márk 16: 17-18)
Jézus mondta: "Kövessetek engem, és én emberek halászaivá teszlek benneteket."
(Máté 4:19)
Wigglessworth szent ember volt, és követte Jézust.
Teljes idejét az Úr szolgálatának szentelte.
(Márk 16: 17-18)
Jézus mondta: "Kövessetek engem, és én emberek halászaivá teszlek benneteket."
(Máté 4:19)
Wigglessworth szent ember volt, és követte Jézust.
Teljes idejét az Úr szolgálatának szentelte.
Megtanulta, hogy Isten ereje Igéjében van elrejtve. Azt mondta:
"Istent egyedül az Igén keresztül értem meg."
Nagyon fontos, hogy értelmünket Isten Igéjével töltsük meg már korán reggel. Állandó igehirdetési témája Krisztus volt. Soha nem volt még senki, aki annyi szeretettel, részvéttel járt volna az emberek között, mint Jézus Krisztus.
"Bizony, bizony mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz, mert én az Atyához megyek." (János 14:12)
Isten azt akarja, hogy mindent higgyünk, és a hitünkben legyen merészség. Így követte Urát. Szerette az embereket, és segített a szenvedőkön.
Egyik alkalommal Svédországban volt. Sétálás közben látta, hogy egy ember beesett egy kapu alá. Azonnal csődület támadt körülötte, és azt mondták, hogy meghalt. Wigglessworth így folytatta a történetet:
"Azonnal igénybe vettem Jézus Krisztus nevét és erejét, és az ember azonnal feléledt. Már évek óta így szenvedett. Az Úr azt mondta nekem, hozzam nyilvánosságra esetét, így tehát meghívtam őt az összejövetelünkre. El is jött, és elmondta szabadulását. A legszörnyűbb dolgokról beszélt, amiket a Sátán mondott neki, és bizonyságot tett arról, hogy
kiment belőle a Sátán."
Egy másik alkalommal Ceylonban egy rákos asszonyhoz küldték, hogy imádkozzon érte. A ház tele volt emberekkel, és ő prédikálta nekik Krisztust. Azt akarta, hogy megismerjék Őt, aki meg tud szabadítani a bűntől és a Sátán hatalmától.
Imádkozott az asszonyért, aki csodálatosan megszabadult.
Levelek százait kapta, melyekben segítséget kértek. Alice lánya mesélte el, hogy az egyik alkalommal ez állt a egyik levélben:
"Kérem, jöjjön! Komoly problémánk van."
Wigglessworth arcán végigfolytak a könnyek, és azonnal elment a borítékon megadott címre, ahol egy valóságos palota állt. Bevezették egy szobához, de nem ment be vele az illető. Megdöbbenten látta, hogy egy 17 év körüli, szép lányt három erős férfi próbál fogva tartani.
A lány megszállott volt. A lány hirtelen megérezte Wigglessworth jelenlétét, és abbahagyta a tombolást. Vad tekintettel meredt rá, és azt mondta:
"Tudom, ki vagy! Wigglessworth vagy, a Mindenható szolgája."
Micsoda egy ajánlás, mikor Isten egy emberét a démonok felismerik! Wigglessworth azt mondta:
"Tartsd a szád, parancsolom Jézus Krisztus nevében!"
Erre a lány a szoba legtávolabbi sarkába húzódott vissza. Wigglessworth követte és megszólalt:
"Nem azért jöttem, hogy szórakozzam veletek, ti tisztátalan szellemek! Azonnal menjetek ki belőle, és többet nem nyúlhattok hozzá!"
Egy rettenetes kiáltással 12 démon hagyta el a lányt, aki azonnal észrevette, hogy meztelen, és a rémülten kiáltva rohant ki a szobából.
Kb. 10 perc múlva a lány halkan lement a szüleihez. Utána Wigglessworth is lement, és együtt a családdal megivott egy csésze teát. Amikor hazament, azt mondta a lányának:
"Alice, ez egy csodálatos élmény volt! Milyen fantasztikus a mi Urunk!"
Wigglessworth egyszer meglátogatott egy családot, akik éppen az öt éves fiukat gyászolták. Akkoriban a holttestet nem vitték el a ravatalozóba, mint ahogyan ezt ma teszik, hanem a háznál tartották a temetésig, és így a hozzátartozók még itt a tiszteletüket tehették.
Wigglessworth a fiúcska arcát nézte, miközben az apja eltávolította a halotti leplet. Arcán végigfolytak a könnyek, ahogy ennek az ártatlan fiúnak a halálában a bűn következményét felismerte. Megkérte az apát, hogy hagyja el a szobát.
Aztán felemelte a mozdulatlan alakot a ravatalról, és a szoba egyik sarkába állította. Akkor megdorgálta a halált, és megparancsolta neki, hogy Jézus Krisztus nevében adja vissza az áldozatát. Megtörtént a csoda: a fiú visszatért a halálból az életbe! Halleluja!!!
Smith Wigglessworth utolsó éveiben sógora, James Salter és leánya Alice kiséretében járt szolgálatra. James Salter Belga Kongóban volt misszionárius, és később többször részt vett Wigglessworth szolgálatában, melyet páratlan lelkesítő missziói igehirdetésével egészített ki. Tőlük tudjuk a következőket.
Svédországban történt, hogy a hitből való gyógyulásról szóló prédikációi annyira fellázították az orvosokat és néhány papot, hogy szóvá tették a parlamentben. Ennek következtében Wigglessworthnek megtiltották, hogy érintsen valakit és kézrátételt alkalmazzon. Egyszer egy parkban prédikált kb. 20 ezer ember előtt. Jelen volt sok megbízott a kormány részéről, hogy ellenőrizze őt.
Ekkor felszólított mindenkit, aki beteg volt, hogy álljon fel, ha tud, vagy jelezze a baját és ő imádkozni fog értük. Majd így szólt:
"Most mindenki tegye kezét saját magára, és én imádkozom érte, hogy az Úr gyógyítsa meg." Így százak gyógyultak meg és nyertek áldást, és a törvényt is megtartotta. Ez volt a "mindenkit gyógyító metódus".
Wigglessworth élete bizonyíték, hogy a csodák kora nem ért véget az apostolok halálával, hanem mindig történni fognak, míg a céljukat be nem töltik.
Wigglessworth mindig kijelentette,
hogy minden jel és metódus mögött Jézus áll, Ő a Gyógyító.
"Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz."
(Zsid 13:8)
Wigglessworth rendkívüli dolgokat tett, mert a Szent Szellem vezette. Egy alkalommal egy nagy gyülekezetben szolgált, és látszólag szükségtelenül szigorú volt egy hölggyel szemben, aki a földre esett.
"Emeljétek fel!"- mondta, és az újra leesett. Ekkor valaki a sokaság közül kikelt ellene, de ő azt felelte: tudja, hogy mit csinál. Ezt ugyanis nem az asszonnyal tette, hanem az Ördöggel.
Újra felemelték az asszonyt, és mikor lábra állt, egy nagyon nagy rákos daganat esett ki belőle a talajra. Ez volt a felelet.
Mindig könnyek peregtek le az arcán, ha szenvedők között szolgált. Faji megkülönböztetést nem ismert. Fekete, vörös, sárga, mindenféle emberek keresték őt fel szolgálatában, és mindegyikük áldást nyert imája hatására. Wigglessworth szenvedélyes lélekmentő volt. A szombat estéket feleségével imában töltötték, hogy a rákövetkező vasárnap legalább 50 lelket nyerjenek meg az Úrnak. Wigglessworth minden vasárnap böjtölt, de nem is volt olyan vasárnap, amelyen 50-nél kevesebben tértek volna meg. Micsoda példa ez ma is minden keresztény előtt!
Wigglessworth életében is voltak betegségek. Az első komolyabb egy vakbélgyulladás volt, mikor még bádogosként dolgozott Bradfordban. Korábban Pollyval megegyeztek, hogy csak akkor hívnak orvost, ha hazahívja az Úr őket, hogy a kívülállók miatt ne szenvedjen a másik. Nagy láza volt, és nagyon gyenge lett. Egész éjjel imádkoztak, és semmi nem történt. Polly úgy látta, hogy jön a vég, ezért elment az orvosért. Megvizsgálta az orvos, és fejét rázva mondta:
"Nincs semmi remény. Az elmúlt hat hónapban vakbélgyulladása volt, és a szervek olyan állapotban vannak, hogy nem lehet remélni."
Ezután elment, hogy majd később visszajön. Mikor kiment a szobából, egy idős hölgy és egy fiatalember jöttek be. Az idős hölgy imádkozott, és a fiatalember ráhelyezte a kezét, és kiáltotta:
"Jézus nevében menj ki, Sátán!"
Wigglessworth meglepetéssel érezte, hogy fájdalmai megszüntek, meggyógyult. Elment dolgozni.
Életének későbbi szakaszában három igen nagy fizikai megpróbáltatást élt át.
1932-ben, tizenöt évvel elköltözése előtt előrehaladott állapotban voltak vesekövei. Operációt javasoltak. Ő így válaszolt:
"Doktor úr, Isten, aki ezt a testet alkotta, az egyedüli, aki meg is tudja gyógyítani. Míg élek, kés ne nyúljon hozzá."
Fájdalmai fokozódtak, és folyamatosan fájdalmak, vérzések között távoztak a vesekövek. Svédországban, Svájcban, Amerikában is tömegek előtt szolgált, imádkozott. Közben még mindig tartott a vesekövek távozása.
1937-ben Wigglessworth Afrikába ment.
Sokszor mondta, hogy ez volt a legmegerőltetőbb túra, amit életében tett. 78 évesen tűző napon, ehetetlen ételeken élve, göröngyös utakon haladva folytatta lélekmentő és gyógyító szolgálatát, melyek nagyon áldottak voltak. 1944 őszén, ekkor már 85 éves volt egy másik megpróbáltatás kezdődött. Szokása szerint az utcájuk végén egy parkban üldögélt. Egyik alkalommal, mikor innen hazajött, az arca eltorzult és egyik oldalát alig tudta mozdítani. Az orvos szerint bármikor meghalhatott. 1-2 napi fekvés után felkelt. Tény az, hogy egy vagy két szélütés érte. Remegett, és kezét, lábát bizonytalannak érezte. Szerettei egész télen át óvták, és a következő évben Isten megelevenítette a Róma 8:11 szerint.
"Ha pedig annak Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, megeleveníti halandó testeteket is az Ő bennetek lakozó Szelleme által."
Bizonyságtételei, levelei telve voltak ezzel az üzenettel, melyet a szokott helyén Preston közösségben el is mondott. Örömteli életet élt. Szeretett az erdőben kóborolni. Szülőföldjének madarait ismerte, és ismerte az éneküket is. Nagyon örült, mikor meglátott madárfiókát egy csöpp fészekben tátogatva a száját.
"Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!"
(Zsolt 81:11b) Ige jutott eszébe.
Wigglessworth halála 1947. március 12-én egy templomban, a sekrestyében következett be, miközben beszélgetett.
Hirtelen előre zuhant, és hazament. Nem nézett ki 60 évesnél idősebbnek. Nem voltak fájdalmai, nem volt beteg. Veje, James Salter jelentette be a megrázó hírt a gyülekezetnek. Orvost hívtak. Amikor megvizsgálta, azt mondta:
"Fantasztikus! Egyetlen halálok sincs. Olyan ő, mint egy munkás, aki a munka után hazament, levetette a kabátját és lefeküdt." Nem történt boncolás, és úgy temették el. Azt mondta Wigglessworth, hogy
"Az én testemet nem fogja sem életemben, sem halálom után sem kés érinteni."
Wigglessworth módszere
"Ez mindig attól függ, hogy az Atya mit mond nekem."
Ugyanez volt a válasza arra is, amikor a halottak feltámasztásáról vagy a démonok kiűzéséről kérdezték. Minden esetben úgy cselekedett, ahogyan az Úr irányította. Ha ő vezette az istentiszteletet, soha nem tudták, hogy milyen irányt fog venni az összejövetel. Általában teljes szabadságot kapott, így minden félelem nélkül vezette azt. Egyszer így kezdte az alkalmat:
"Mindaz, aki itt Istennel szeretne valamit átélni, tegye fel a jobb kezét!"
Mindenki feltette. Akkor így folytatta:
"Akik ma áldást akarnak, azok emeljék fel a másik kezüket!"
Majdnem mindenki felemelte a kezét, és magasan tartotta.
"Tartsátok még magasan a kezeiteket, de aki ma áldást akar hazavinni, annak fel is kell állnia!"
A teremben csaknem mindenki felállt. A kezeik még mindig magasan voltak, és ekkor a dicsőség hulláma vonult végig a gyülekezeten. A levegő mindig telve volt várakozással. Az ilyen alkalmakon Isten számtalan problémát oldott meg. Itt a Szent Szellem működött.
"Először a hit árad, aztán Isten kinyújtja kezét, hogy azt begyűjtse." - mondta.
"Istent egyedül az Igén keresztül értem meg."
Nagyon fontos, hogy értelmünket Isten Igéjével töltsük meg már korán reggel. Állandó igehirdetési témája Krisztus volt. Soha nem volt még senki, aki annyi szeretettel, részvéttel járt volna az emberek között, mint Jézus Krisztus.
"Bizony, bizony mondom néktek: aki hisz énbennem, azokat a cselekedeteket, amelyeket én teszek, szintén megteszi, sőt ezeknél nagyobbakat is tesz, mert én az Atyához megyek." (János 14:12)
Isten azt akarja, hogy mindent higgyünk, és a hitünkben legyen merészség. Így követte Urát. Szerette az embereket, és segített a szenvedőkön.
Egyik alkalommal Svédországban volt. Sétálás közben látta, hogy egy ember beesett egy kapu alá. Azonnal csődület támadt körülötte, és azt mondták, hogy meghalt. Wigglessworth így folytatta a történetet:
"Azonnal igénybe vettem Jézus Krisztus nevét és erejét, és az ember azonnal feléledt. Már évek óta így szenvedett. Az Úr azt mondta nekem, hozzam nyilvánosságra esetét, így tehát meghívtam őt az összejövetelünkre. El is jött, és elmondta szabadulását. A legszörnyűbb dolgokról beszélt, amiket a Sátán mondott neki, és bizonyságot tett arról, hogy
kiment belőle a Sátán."
Egy másik alkalommal Ceylonban egy rákos asszonyhoz küldték, hogy imádkozzon érte. A ház tele volt emberekkel, és ő prédikálta nekik Krisztust. Azt akarta, hogy megismerjék Őt, aki meg tud szabadítani a bűntől és a Sátán hatalmától.
Imádkozott az asszonyért, aki csodálatosan megszabadult.
Levelek százait kapta, melyekben segítséget kértek. Alice lánya mesélte el, hogy az egyik alkalommal ez állt a egyik levélben:
"Kérem, jöjjön! Komoly problémánk van."
Wigglessworth arcán végigfolytak a könnyek, és azonnal elment a borítékon megadott címre, ahol egy valóságos palota állt. Bevezették egy szobához, de nem ment be vele az illető. Megdöbbenten látta, hogy egy 17 év körüli, szép lányt három erős férfi próbál fogva tartani.
A lány megszállott volt. A lány hirtelen megérezte Wigglessworth jelenlétét, és abbahagyta a tombolást. Vad tekintettel meredt rá, és azt mondta:
"Tudom, ki vagy! Wigglessworth vagy, a Mindenható szolgája."
Micsoda egy ajánlás, mikor Isten egy emberét a démonok felismerik! Wigglessworth azt mondta:
"Tartsd a szád, parancsolom Jézus Krisztus nevében!"
Erre a lány a szoba legtávolabbi sarkába húzódott vissza. Wigglessworth követte és megszólalt:
"Nem azért jöttem, hogy szórakozzam veletek, ti tisztátalan szellemek! Azonnal menjetek ki belőle, és többet nem nyúlhattok hozzá!"
Egy rettenetes kiáltással 12 démon hagyta el a lányt, aki azonnal észrevette, hogy meztelen, és a rémülten kiáltva rohant ki a szobából.
Kb. 10 perc múlva a lány halkan lement a szüleihez. Utána Wigglessworth is lement, és együtt a családdal megivott egy csésze teát. Amikor hazament, azt mondta a lányának:
"Alice, ez egy csodálatos élmény volt! Milyen fantasztikus a mi Urunk!"
Wigglessworth egyszer meglátogatott egy családot, akik éppen az öt éves fiukat gyászolták. Akkoriban a holttestet nem vitték el a ravatalozóba, mint ahogyan ezt ma teszik, hanem a háznál tartották a temetésig, és így a hozzátartozók még itt a tiszteletüket tehették.
Wigglessworth a fiúcska arcát nézte, miközben az apja eltávolította a halotti leplet. Arcán végigfolytak a könnyek, ahogy ennek az ártatlan fiúnak a halálában a bűn következményét felismerte. Megkérte az apát, hogy hagyja el a szobát.
Aztán felemelte a mozdulatlan alakot a ravatalról, és a szoba egyik sarkába állította. Akkor megdorgálta a halált, és megparancsolta neki, hogy Jézus Krisztus nevében adja vissza az áldozatát. Megtörtént a csoda: a fiú visszatért a halálból az életbe! Halleluja!!!
Smith Wigglessworth utolsó éveiben sógora, James Salter és leánya Alice kiséretében járt szolgálatra. James Salter Belga Kongóban volt misszionárius, és később többször részt vett Wigglessworth szolgálatában, melyet páratlan lelkesítő missziói igehirdetésével egészített ki. Tőlük tudjuk a következőket.
Svédországban történt, hogy a hitből való gyógyulásról szóló prédikációi annyira fellázították az orvosokat és néhány papot, hogy szóvá tették a parlamentben. Ennek következtében Wigglessworthnek megtiltották, hogy érintsen valakit és kézrátételt alkalmazzon. Egyszer egy parkban prédikált kb. 20 ezer ember előtt. Jelen volt sok megbízott a kormány részéről, hogy ellenőrizze őt.
Ekkor felszólított mindenkit, aki beteg volt, hogy álljon fel, ha tud, vagy jelezze a baját és ő imádkozni fog értük. Majd így szólt:
"Most mindenki tegye kezét saját magára, és én imádkozom érte, hogy az Úr gyógyítsa meg." Így százak gyógyultak meg és nyertek áldást, és a törvényt is megtartotta. Ez volt a "mindenkit gyógyító metódus".
Wigglessworth élete bizonyíték, hogy a csodák kora nem ért véget az apostolok halálával, hanem mindig történni fognak, míg a céljukat be nem töltik.
Wigglessworth mindig kijelentette,
hogy minden jel és metódus mögött Jézus áll, Ő a Gyógyító.
"Jézus Krisztus tegnap, ma és örökké ugyanaz."
(Zsid 13:8)
Wigglessworth rendkívüli dolgokat tett, mert a Szent Szellem vezette. Egy alkalommal egy nagy gyülekezetben szolgált, és látszólag szükségtelenül szigorú volt egy hölggyel szemben, aki a földre esett.
"Emeljétek fel!"- mondta, és az újra leesett. Ekkor valaki a sokaság közül kikelt ellene, de ő azt felelte: tudja, hogy mit csinál. Ezt ugyanis nem az asszonnyal tette, hanem az Ördöggel.
Újra felemelték az asszonyt, és mikor lábra állt, egy nagyon nagy rákos daganat esett ki belőle a talajra. Ez volt a felelet.
Mindig könnyek peregtek le az arcán, ha szenvedők között szolgált. Faji megkülönböztetést nem ismert. Fekete, vörös, sárga, mindenféle emberek keresték őt fel szolgálatában, és mindegyikük áldást nyert imája hatására. Wigglessworth szenvedélyes lélekmentő volt. A szombat estéket feleségével imában töltötték, hogy a rákövetkező vasárnap legalább 50 lelket nyerjenek meg az Úrnak. Wigglessworth minden vasárnap böjtölt, de nem is volt olyan vasárnap, amelyen 50-nél kevesebben tértek volna meg. Micsoda példa ez ma is minden keresztény előtt!
Wigglessworth életében is voltak betegségek. Az első komolyabb egy vakbélgyulladás volt, mikor még bádogosként dolgozott Bradfordban. Korábban Pollyval megegyeztek, hogy csak akkor hívnak orvost, ha hazahívja az Úr őket, hogy a kívülállók miatt ne szenvedjen a másik. Nagy láza volt, és nagyon gyenge lett. Egész éjjel imádkoztak, és semmi nem történt. Polly úgy látta, hogy jön a vég, ezért elment az orvosért. Megvizsgálta az orvos, és fejét rázva mondta:
"Nincs semmi remény. Az elmúlt hat hónapban vakbélgyulladása volt, és a szervek olyan állapotban vannak, hogy nem lehet remélni."
Ezután elment, hogy majd később visszajön. Mikor kiment a szobából, egy idős hölgy és egy fiatalember jöttek be. Az idős hölgy imádkozott, és a fiatalember ráhelyezte a kezét, és kiáltotta:
"Jézus nevében menj ki, Sátán!"
Wigglessworth meglepetéssel érezte, hogy fájdalmai megszüntek, meggyógyult. Elment dolgozni.
Életének későbbi szakaszában három igen nagy fizikai megpróbáltatást élt át.
1932-ben, tizenöt évvel elköltözése előtt előrehaladott állapotban voltak vesekövei. Operációt javasoltak. Ő így válaszolt:
"Doktor úr, Isten, aki ezt a testet alkotta, az egyedüli, aki meg is tudja gyógyítani. Míg élek, kés ne nyúljon hozzá."
Fájdalmai fokozódtak, és folyamatosan fájdalmak, vérzések között távoztak a vesekövek. Svédországban, Svájcban, Amerikában is tömegek előtt szolgált, imádkozott. Közben még mindig tartott a vesekövek távozása.
1937-ben Wigglessworth Afrikába ment.
Sokszor mondta, hogy ez volt a legmegerőltetőbb túra, amit életében tett. 78 évesen tűző napon, ehetetlen ételeken élve, göröngyös utakon haladva folytatta lélekmentő és gyógyító szolgálatát, melyek nagyon áldottak voltak. 1944 őszén, ekkor már 85 éves volt egy másik megpróbáltatás kezdődött. Szokása szerint az utcájuk végén egy parkban üldögélt. Egyik alkalommal, mikor innen hazajött, az arca eltorzult és egyik oldalát alig tudta mozdítani. Az orvos szerint bármikor meghalhatott. 1-2 napi fekvés után felkelt. Tény az, hogy egy vagy két szélütés érte. Remegett, és kezét, lábát bizonytalannak érezte. Szerettei egész télen át óvták, és a következő évben Isten megelevenítette a Róma 8:11 szerint.
"Ha pedig annak Szelleme lakik bennetek, aki feltámasztotta Jézust a halálból, megeleveníti halandó testeteket is az Ő bennetek lakozó Szelleme által."
Bizonyságtételei, levelei telve voltak ezzel az üzenettel, melyet a szokott helyén Preston közösségben el is mondott. Örömteli életet élt. Szeretett az erdőben kóborolni. Szülőföldjének madarait ismerte, és ismerte az éneküket is. Nagyon örült, mikor meglátott madárfiókát egy csöpp fészekben tátogatva a száját.
"Nyisd ki a szádat, és én megtöltöm!"
(Zsolt 81:11b) Ige jutott eszébe.
Wigglessworth halála 1947. március 12-én egy templomban, a sekrestyében következett be, miközben beszélgetett.
Hirtelen előre zuhant, és hazament. Nem nézett ki 60 évesnél idősebbnek. Nem voltak fájdalmai, nem volt beteg. Veje, James Salter jelentette be a megrázó hírt a gyülekezetnek. Orvost hívtak. Amikor megvizsgálta, azt mondta:
"Fantasztikus! Egyetlen halálok sincs. Olyan ő, mint egy munkás, aki a munka után hazament, levetette a kabátját és lefeküdt." Nem történt boncolás, és úgy temették el. Azt mondta Wigglessworth, hogy
"Az én testemet nem fogja sem életemben, sem halálom után sem kés érinteni."
Wigglessworth módszere
"Ez mindig attól függ, hogy az Atya mit mond nekem."
Ugyanez volt a válasza arra is, amikor a halottak feltámasztásáról vagy a démonok kiűzéséről kérdezték. Minden esetben úgy cselekedett, ahogyan az Úr irányította. Ha ő vezette az istentiszteletet, soha nem tudták, hogy milyen irányt fog venni az összejövetel. Általában teljes szabadságot kapott, így minden félelem nélkül vezette azt. Egyszer így kezdte az alkalmat:
"Mindaz, aki itt Istennel szeretne valamit átélni, tegye fel a jobb kezét!"
Mindenki feltette. Akkor így folytatta:
"Akik ma áldást akarnak, azok emeljék fel a másik kezüket!"
Majdnem mindenki felemelte a kezét, és magasan tartotta.
"Tartsátok még magasan a kezeiteket, de aki ma áldást akar hazavinni, annak fel is kell állnia!"
A teremben csaknem mindenki felállt. A kezeik még mindig magasan voltak, és ekkor a dicsőség hulláma vonult végig a gyülekezeten. A levegő mindig telve volt várakozással. Az ilyen alkalmakon Isten számtalan problémát oldott meg. Itt a Szent Szellem működött.
"Először a hit árad, aztán Isten kinyújtja kezét, hogy azt begyűjtse." - mondta.
Egyik másik alkalommal így szólt:
"Ha van itt valaki, aki akar valamit Istentől,
az jöjjön előre!"
"Ha van itt valaki, aki akar valamit Istentől,
az jöjjön előre!"
Egy férfi előre jött.
Wigglessworth megkérdezte:
"Mi van veled?"
"A garatommal van problémám. Állapotom egyre rosszabb. Már operáltak, de 11 év óta nem tudok szilárd táplálékot magamhoz venni."
"Ember, hogyan élsz akkor?"
"Mielőtt megeszek valamit, pépet kell belőle csinálni."
Ahelyett, hogy imádkozott volna érte, megparancsolta neki:
"Menj haza, és mondd a feleségednek, hogy készítsen neked egy finom vacsorát. Aztán egyél! Holnap este itt várlak, és a gyülekezet előtt elmondod, mit tett veled az Úr."
Másnap este ez a férfi elmondta, hogy engedelmeskedett a parancsnak, és így 11 év után először tudott szilárd ételt enni. Ilyen csodálatos Urunk van!
A Niagara vízesésre nézve
könnyek patakzottak arcán!
"Istenem, ilyent helyezz belém!
Az én legbensőmből folyjon,
mint itt ez,
bő, sebes folyója az ÉLŐ VÍZNEK!"
Egyszer Amerikába hajón utazott, és odament hozzá az utasok szórakoztatásáért felelős ember.
"Wigglessworth úr, lenne olyan kedves, hogy részt a programunkban?"- kérdezte.
"Mit kellene csinálnom?"
"Tud ön énekelni?"
"Őszintén szólva ilyen adottságom nincs, de elénekelek egy éneket."
"Rendben, akkor felvesszük önt is a műsorba egy énekkel."
De Wigglessworth hozzáfűzte:
"Én csak olyan feltétellel vagyok hajlandó ebben részt venni, ha elsőként én kerülhetek sorra!"
Ebben meg is egyeztek. Miután minden utas elfoglalta helyét a programra kijelölt helyen, a szervező ezt mondta:
"Elsőként üdvözöljük Wigglessworth urat, aki egy dalt fog előadni."
Smith felállt, bólintott, és elkezdett egy evangéliumi éneket énekelni. Mialatt énekelt, a vágy, az irgalom és a szeretet, ami a szívében volt, áthatotta a hallgatókat. Hamarosan nem csak az ő, hanem mindenki szeme könnyekkel telt meg. Ezen a délutánon ez az egyetlen szám volt, amit előadtak.
A hátralevő időt arra használta fel, hogy a jelenlevőket az Úrhoz vezesse.
Wigglessworth gondolatai
Csak egy út van Isten minden kincséhez, és ez a hit útja.
Hidd azt, hogy ha Isten jelenlétébe mész, mindent megkaphatsz, amiért mész. Elviheted, használhatod, mert Isten mindent a rendelkezésedre bocsátott feleletként a hitedre. Mindennek az árát megadta, megfizette Jézus Krisztus vérével a Golgotán. A Szellem által felhívást kaptunk, hogy együtt járjunk Istennel. Mily öröm tudni, hogy beszélhetünk Istennel, és közösségünk van Vele. A Szent Szellem csodálatos keresztsége által, amelyet az Úrtól kapunk, képessé tesz minket arra, hogy olyan nyelven szóljunk Hozzá amit a Szellem adott, amit senki sem ért meg, csak Ő, a szeretet nyelvén.
Ó milyen csodálatos Szellemben beszélni Hozzá, hogy a Szellem felemeljen, fel, fel, míg csak igazi közelségébe nem érünk. Imádkozom, hogy Isten az Ő Szelleme által mozgasson meg mindnyájunkat, hogy Istennel járjunk éppúgy, mint Énok. De szeretteim, ez az út hitből van és nem látásból, Isten Igéjében való hitnek az útja. Énok beszélgetett Istennel.
Szeretnék úgy élni, hogy állandóan Istennel társaloghatnék. Annyira hálás vagyok, hogy ifjúságomtól fogva szerettem a Bibliát. Abban találtam meg lelkem táplálékát. A Biblia a hívők erősítője. Ez építi fel Istenben való jellemünket. Ha Isten Igéjét készséggel elfogadjuk, a Szellem által elváltozunk dicsőségről dicsőségre. A hit a Biblia által jön, mert a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.
"Mert az Istennek Igéje élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szellemnek és a léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szívnek gondolatait és szándékait." (Zsid 4:12)
Az Élő Ige csontig, velőkig ható.
Mikor Ausztráliában voltam, olyan sokan jöttek hozzám meggörbült gerinccel. De Isten Igéje behatolt egyenesen csontjuk velejéig és azonnal meggyógyultak, kiegyenesedtek, mikor kezemet tettem rájuk Jézus nevében. Istennek Fia, az élő Ige, az Ő ereje által megmozgatta ezeket a hajlott gerinceket, és kiegyenesítette őket. Istennek legyen hála az Ő hatalmas erejéért!
"Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá, mert meg fogjuk Őt látni, amint van." (1Jn 3:2)
De éppen most az Úr át akar formálni minket dicsőségről dicsőségre az élő Isten Szelleme által.
Legyen hitetek Istenben, a Fiúban és a Szent Szellemben!
Wigglessworth megkérdezte:
"Mi van veled?"
"A garatommal van problémám. Állapotom egyre rosszabb. Már operáltak, de 11 év óta nem tudok szilárd táplálékot magamhoz venni."
"Ember, hogyan élsz akkor?"
"Mielőtt megeszek valamit, pépet kell belőle csinálni."
Ahelyett, hogy imádkozott volna érte, megparancsolta neki:
"Menj haza, és mondd a feleségednek, hogy készítsen neked egy finom vacsorát. Aztán egyél! Holnap este itt várlak, és a gyülekezet előtt elmondod, mit tett veled az Úr."
Másnap este ez a férfi elmondta, hogy engedelmeskedett a parancsnak, és így 11 év után először tudott szilárd ételt enni. Ilyen csodálatos Urunk van!
A Niagara vízesésre nézve
könnyek patakzottak arcán!
"Istenem, ilyent helyezz belém!
Az én legbensőmből folyjon,
mint itt ez,
bő, sebes folyója az ÉLŐ VÍZNEK!"
Egyszer Amerikába hajón utazott, és odament hozzá az utasok szórakoztatásáért felelős ember.
"Wigglessworth úr, lenne olyan kedves, hogy részt a programunkban?"- kérdezte.
"Mit kellene csinálnom?"
"Tud ön énekelni?"
"Őszintén szólva ilyen adottságom nincs, de elénekelek egy éneket."
"Rendben, akkor felvesszük önt is a műsorba egy énekkel."
De Wigglessworth hozzáfűzte:
"Én csak olyan feltétellel vagyok hajlandó ebben részt venni, ha elsőként én kerülhetek sorra!"
Ebben meg is egyeztek. Miután minden utas elfoglalta helyét a programra kijelölt helyen, a szervező ezt mondta:
"Elsőként üdvözöljük Wigglessworth urat, aki egy dalt fog előadni."
Smith felállt, bólintott, és elkezdett egy evangéliumi éneket énekelni. Mialatt énekelt, a vágy, az irgalom és a szeretet, ami a szívében volt, áthatotta a hallgatókat. Hamarosan nem csak az ő, hanem mindenki szeme könnyekkel telt meg. Ezen a délutánon ez az egyetlen szám volt, amit előadtak.
A hátralevő időt arra használta fel, hogy a jelenlevőket az Úrhoz vezesse.
Wigglessworth gondolatai
Csak egy út van Isten minden kincséhez, és ez a hit útja.
Hidd azt, hogy ha Isten jelenlétébe mész, mindent megkaphatsz, amiért mész. Elviheted, használhatod, mert Isten mindent a rendelkezésedre bocsátott feleletként a hitedre. Mindennek az árát megadta, megfizette Jézus Krisztus vérével a Golgotán. A Szellem által felhívást kaptunk, hogy együtt járjunk Istennel. Mily öröm tudni, hogy beszélhetünk Istennel, és közösségünk van Vele. A Szent Szellem csodálatos keresztsége által, amelyet az Úrtól kapunk, képessé tesz minket arra, hogy olyan nyelven szóljunk Hozzá amit a Szellem adott, amit senki sem ért meg, csak Ő, a szeretet nyelvén.
Ó milyen csodálatos Szellemben beszélni Hozzá, hogy a Szellem felemeljen, fel, fel, míg csak igazi közelségébe nem érünk. Imádkozom, hogy Isten az Ő Szelleme által mozgasson meg mindnyájunkat, hogy Istennel járjunk éppúgy, mint Énok. De szeretteim, ez az út hitből van és nem látásból, Isten Igéjében való hitnek az útja. Énok beszélgetett Istennel.
Szeretnék úgy élni, hogy állandóan Istennel társaloghatnék. Annyira hálás vagyok, hogy ifjúságomtól fogva szerettem a Bibliát. Abban találtam meg lelkem táplálékát. A Biblia a hívők erősítője. Ez építi fel Istenben való jellemünket. Ha Isten Igéjét készséggel elfogadjuk, a Szellem által elváltozunk dicsőségről dicsőségre. A hit a Biblia által jön, mert a hit hallásból van, a hallás pedig Isten Igéje által.
"Mert az Istennek Igéje élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szellemnek és a léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a szívnek gondolatait és szándékait." (Zsid 4:12)
Az Élő Ige csontig, velőkig ható.
Mikor Ausztráliában voltam, olyan sokan jöttek hozzám meggörbült gerinccel. De Isten Igéje behatolt egyenesen csontjuk velejéig és azonnal meggyógyultak, kiegyenesedtek, mikor kezemet tettem rájuk Jézus nevében. Istennek Fia, az élő Ige, az Ő ereje által megmozgatta ezeket a hajlott gerinceket, és kiegyenesítette őket. Istennek legyen hála az Ő hatalmas erejéért!
"Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, és még nem lett nyilvánvalóvá, hogy mivé leszünk. De tudjuk, hogy ha nyilvánvalóvá lesz, hasonlókká leszünk Őhozzá, mert meg fogjuk Őt látni, amint van." (1Jn 3:2)
De éppen most az Úr át akar formálni minket dicsőségről dicsőségre az élő Isten Szelleme által.
Legyen hitetek Istenben, a Fiúban és a Szent Szellemben!
A hármas Istenség munkálkodni fog bennetek, hogy akarjatok és
tegyetek mindent az Ő akarata szerint jótetszésére. Ámen.
Négy pont van, amely szerint élnünk kell!
1. Olvasd Isten Igéjét!
2. Olyan sokáig olvasd,
míg az valósan betölt Téged!
3. Higgy Isten Igéjében!
4. Cselekedj aszerint!
1. Olvasd Isten Igéjét!
2. Olyan sokáig olvasd,
míg az valósan betölt Téged!
3. Higgy Isten Igéjében!
4. Cselekedj aszerint!
Smith Wigglesworth
Smith Wigglesworth: Jézus nevének ereje
ÉLETRAJZOK,
OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK
Úr Jézus a Győztes, a Feltámadott, a Gyógyító, a Szabadító!
Áldott legyen szent Neve örökkön örökké!
MARANATHA!
Szerkesztette: Makai Rozália http://www.vargamakai.com
Ide írhatsz!
Úr Jézus a Győztes, a Feltámadott, a Gyógyító, a Szabadító!
Áldott legyen szent Neve örökkön örökké!
MARANATHA!
Szerkesztette: Makai Rozália http://www.vargamakai.com
Ide írhatsz!
