HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

Pál Pálné
Őt kerestem mindenben

Katolikus családban nőttem fel, öt gyermek közül a legfiatalabbként. A Jászságban éltünk igen egyszerűen és szerényen, de arra neveltek bennünket, hogy egymást szeressük, segítsük, figyeljünk a körülöttünk levőkre, becsületesen, szorgalmasan dolgozzunk és tanuljunk. Édesanyám vallásos volt, vitt bennünket templomba, hittanra. Esténként imádkozni tanított, és mindig Jézus nevében indított útnak. Emlékszem, gyakran mondogatta:

"Ember tervez, Isten végez!"

Mikor középiskolás lettem, elhatároztam, hogy nem úgy fogok élni, mint a szüleim. Először is én nem fogok tűrni a férjemnek, mint édesanyám. Elválok, ha nem egyezünk. Nem kell, csak két gyermek. Négyet kaptam az Úrtól. Mindent megadok nekik, s mindenre adok lehetőséget, tanulásra, sportra, zenélésre, öltözködésre, szórakozásra. Alig vártam, hogy kikerüljek a világba. Nem úgy történt, ahogyan én elképzeltem. Nem vettek föl főiskolára. Férjhez mentem, de amit vártam, a belső boldogság, nem lett meg.
Majd ha lakás, majd ha gyermekem lesz... tervek, tervek. Ez mind meg is lett szépen sorban. Saját lakás berendezve, két gyermek, hétvégi telek, kirándulások, üdülés, autó, de a várva várt belső nyugalom, boldogság hiányzott. Sokan mondogatták, hogy milyen jó nekem.


Én is feltettem a kérdést: Mi bajom van?

Jó férjem, egészséges, szép két fiam van. Sportot, zenét tanulnak, aranyosak. Mi hiányzik? Kertes házat vettünk, amikor harmadik gyermekünk féléves volt. Itt biztos boldog leszek! Elkezdtem tanulni három fiú mellett. Bejártam Budapestre dolgozni.
Délelőtt: munka, délután: család, otthoni tennivalók, este: tanulás. Semmi sem ment úgy, ahogy szerettem volna. Mindenkit okoltam magam körül, a férjemet, gyermekeimet, főnökömet a munkahelyen, hogy nem segítenek. Én mindenkinek meg akartam felelni.
Végül nem bírtam tovább. Már a házasságom is megromlott. Ekkor már 38 éves voltam.

Tehetetlenségemben így kiáltottam:
"Istenem, ha vagy, segíts!"




Ez szívből jött, s Ő meghallgatta. Segített. Szégyenkezve írom le, de ez volt az első igazi imám Hozzá. Hamarosan meghívott egy ismerős néni egy házi igehirdetésre. Kicsit furcsa volt. Nehogy valami szekta legyen - gondoltam. Elmentem. Olyan nagy szeretettel fogadtak!

Éneklés után az igehirdetés alapigéje a János 5:1-10 volt.



"Ezek után ünnepük volt a zsidóknak, és felment Jézus Jeruzsálembe. Jeruzsálemben a Juh-kapunál van egy medence, amelyet héberül Betesdának neveznek. Ennek öt oszlopcsarnoka van.
A betegek, vakok, sánták, sorvadásosak tömege feküdt ezekben, és várták a víz megmozdulását.
Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.
Volt ott egy ember, aki harmincnyolc éve szenvedett betegségében.
Amikor látta Jézus, hogy ott fekszik, és megtudta, hogy milyen hosszú ideje, megkérdezte tőle:
"Akarsz-e meggyógyulni?"
A beteg így válaszolt neki:
"Uram, nincs emberem, hogy amint felkavarodik a víz, beemeljen a medencébe: amíg én megyek, más lép be előttem."
Jézus azt mondta neki:
"Kelj fel, vedd az ágyadat és járj!"
És azonnal egészséges lett ez az ember, felvette az ágyát, és járt. Aznap pedig szombat. A zsidók ekkor így szóltak a meggyógyított emberhez:
"Szombat van, nem szabad felvenned az ágyadat." (János 5:1-10)


"Akarsz-e meggyógyulni?"


Mintha személyesen nekem szólt volna. Kételyek támadtak meg. Biztos ki vagyok borulva. A sok vizsga, a munka, a bejárás. Ki kell magam aludni. Azóta a nap óta minden nap olvasom a Bibliát. Valóban nekem szól. Volt "emberem" is, sőt embereim, akik imádkoztak értem, segítettek. Nem csak emberem, hanem az Úr. Ő lett Megváltóm, Istenem, vezetőm, megtartóm a Szent Szellem által. Minden kételyem elmúlt. Elmúlt az a nagy üresség, mert Őt kerestem mindenben, a férjemben, a munkában, szerelemben, gyermekekben, tanulásban, kirándulásban. Csak nem tudtam.
A Biblia ott áll előttem tükörként, benne látom, milyen elveszett, tehetetlen, semmi vagyok Isten nélkül. Hálás vagyok, hogy megtalált. A harcok nem szűntek meg, de már van segítőm, vezetőm, tanácsadóm. Az Igében mindig arra kapok választ, ami a kérdés bennem.

Ez olyan csodálatos!


Isten megpróbálta a hitemet. Áldott állapotba kerültem 38 évesen. Mindenki felelőtlennek tartott, hogy a pici megtartása mellett döntöttem. Egyedül nekem volt belső meggyőződésem, hogy az Úr adta. Édesanyám, aki betegen, ápolásra szorulva három hónapig nálunk lakott, csak ő biztatott, hogy ha Isten ad bárányokat, legelőt is ad hozzájuk. Így telt el a kilenc hónap. Az Úr naponta szépen helyreállított Igéjével.

Gyönyörű, egészséges kislányunk született,
aki valóban áldás nekem és az egész családnak.

Édesanyámat, akivel esténként együtt olvastuk a Bibliát és imádkoztunk, rövid idő alatt elveszítettük. Édesapám is nálunk hunyta le a szemét. Anyósom, apósom a következő évben. Az Úr csodálatosan munkálkodott az életükben. Hiszem, hogy az örökkévalóságban vannak.



Férjem elengedett ugyan a gyülekezetbe, de bemerítésem ellen nagyon ágált. Előtte napokig nem evett, csak ivott. Szidott, hogy miért térek ki a hitemből.
De én Istennek akartam engedelmeskedni. Hálás vagyok a testvéreimért, a lelkipásztoromért, akik erősítettek és biztattak.




1997. június 29-én Kartalon bemerítkeztem.
A Jelenések 3:11-12 igeverssel indultam a keskeny úton. "Eljövök hamar: tartsd meg, amid van, hogy senki el ne vegye koronádat. Aki győz, azt oszloppá teszem az én Istenem templomában, és onnan nem kerül ki többé, felírom rá az én Istenem nevét, és az én Istenem városának, az új Jeruzsálemnek a nevét, amely a Mennyből száll alá az én Istenemtől, és az én új nevemet."



Majd a férjem beteg lett, s a halál árnyékában megtért.
Az Úr nem hagyott árván. Naponta gondot visel rólam és gyermekeimről. Két gyermekem már az Övé, s a másik kettőt is megígérte. Az a vágyam, hogy betöltsem, amit felőlem tervezett, mert az a jó, a legjobb, hogy majd Elé állva egy lélekért se érjen vádja. A hévízgyörki gyülekezetbe Bagról azóta már több lelket és több érdeklődőt gyűjtött az Úr. Hittel kérjük, hogy még sokakat hozzon kis imaházunkba.



"Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen."
(János 3:16)

"Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz Ő,
megbocsátja bűneinket, és
megtisztít minket minden gonoszságtól." (1János 1:9)

Jézus Krisztus él, és vár Téged is.



Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.




ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK

Szerkesztette: Makai Rozália      http://www.vargamakai.com

Ide írhatsz!





22000 szavas JAPÁN SZÓTÁRAK, NYELVKÖNYVEK MP3-as CD-vel

Vissza!
Vissza a menüre!