HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapja



Elisabeth Seiler

ELHÍVÁS - VEZETÉS

HIRDESSÉTEK CSODÁLATOS DOLGAIT!

Zimányiné Piros Erzsébet szerkesztésében
és kiadásában jelent meg.

Seiler Erzsébet az 1889. év utolsó napján született Dél-Németországban. Már kilenc éves korában feltámadt benne a csillapítatlan vágy: bárcsak misszionárius lehetnék! 1916-ban belépett a liebenzelli missziós intézetbe.
Csodálatos imameghallgatást és vezetést tapasztalt. 1923-tól 1945-ig Kínában hirdette az Úr csodálatos tetteit. Könyvében leírta élményeit, mit élt át Jézus Krisztussal, Ura szolgálatában. Isten ma is csodákat tesz és szavát megtartja. Példája bátoríthat az Úr Jézus Krisztus követésére, odaszánt életre és szolgálatra.


Elisabeth Seiler életrajzát itt elolvashatod.

GYERMEKEK KÖZÖTT

8 éves kisfiú megtérése

Utazásaim közben gyakran eljutottam egy nagyobb községbe, ahol sok volt a gyermek. Nagy örömmel tartottam gyermekórát, a kicsiknek Jézusról beszéltem és örültem a figyelmüknek. Sokat jelentett számukra ez az alkalom.
Egy napon arra gondoltam, hogy voltaképpen alkalmat kellene adni a gyermekeknek Jézus melletti döntésre. Ezért meghívtam őket, hogy kivételesen jöjjenek el másnap is, de úgy éreztem, talán jó lenne, ha az egészen kicsik otthon maradnának.
"Holnap ismét összejövünk - közöltem velük -, és gyermekórát tartunk a nagyobbak számára. Mondjuk úgy 12 évtől felfelé."
Néhányan ugyanis szívben megérlelődtek és eljutottak odáig, hogy Jézust elfogadják; ezért akartam segítségükre lenni és alkalmat adni a döntésre.



Másnap felkeresett egy asszony és így szólt hozzám:
"Erzsébet testvér, 8 éves kisfiam otthon sír, mert ő nem jöhet a gyermekórára. Azt mondta, hogy csak a nagyok, a 12 éven felüliek jöhetnek, pedig ő is nagyon szeretne Jézushoz jönni."
- Nagyon meglepődtem, különösen azért, mert én nem említettem a gyermekeknek, hogy döntésre akarom hívni őket. - Azt mondtam az anyának: "Küldje csak el nyugodtan a gyermekét, nincs semmi probléma. Hadd jöjjön nem baj, hogy még csak 8 éves."
A gyermek ragyogó arccal jött az órára, én pedig igazán örültem. Imádkoztam és énekeltem a gyermekekkel, aztán döntésre szólítottam őket fel őket.
"Sokat hallottatok idáig az Úr Jézusról és tudjátok, hogyan kell a szívet megnyitni előtte. Most dönthettek mellette."
Odaállítottam két széket a gyermekek elé és azt mondtam nekik:
"Én letérdelek az egyik szék mellé és mindazok, akik ma Jézus mellett dönteni akarnak, térdeljenek ide mellém. Szépen egymás után."
Letérdeltem háttal a gyermekek felé. Nemsokára odatérdelt mellém az első gyermek, hogy Jézust elfogadja. Milyen öröm volt számomra, hogy annyian döntöttek!
Egyszer csak hirtelen a kis 8 éves térdelt mellém. Egy pillanatra kutatva ránéztem és megkérdeztem:
Mondd, nem vagy te túl kicsi ahhoz, hogy Jézushoz jöjj?



- "Nem - felelte határozottan -, mert az Úr Jézus azt mondta:
'Engedjétek hozzám jönni a kisgyermekeket és ne tiltsátok el őket' - és én már nagyobb vagyok, mint egy kisgyermek."
Elámultam a válaszán. Hogy a kicsi további hasonló kérdésektől félt-e, úgy gondolva, hogy még a végén megakadályozom a megtérésben, nem tudom. Mindenesetre nem várta meg, hogy először én imádkozzam, mint a többieknél tettem, hanem azonnal belevágott:
"Drága Megváltóm, kérlek, fogadj el."
- Aztán megvallotta és megbánta vétkeit, hálát adott az Úrnak a megváltásért, és az imádság végén még hozzátette:
"Nahát Úr Jézus, most már a tiéd vagyok."




Magamban mosolyogtam és nagyon örültem.
Amikor már valamennyien előre jöttek, akik dönteni akartak, így szóltam a gyermekekhez:
"Most pedig ti is imádkozhattok értem, mert nagy szükségem van rá. Még sok szolgálat vár rám és ehhez sok erő is kell."




Az első imádkozó a talpraesett kis 8 éves volt. De csak a nevemig jutott el, nem tudta, mit mondjon tovább. Mi is kívánjon a Megváltótól a testvér számára? Mivel semmi odaillő nem jutott eszébe, sebtében elölről kezdte az egészet és megint eljutott a nevemig. Csakhogy most sem tudta folytatni és harmadszor is belefogott. Észrevettem, hogy a többiek kissé kuncogni kezdenek, de komolyan rájuk néztem, nehogy megzavarják a kicsit, aki igazán szívből akart imádkozni. Mikor azután újra a nevemhez érkezett, hozzátette:
"Drága Megváltóm, adj meg neki mindent, ami kell."
Mennyire igaz az Ige, hogy az Úr a kisgyermekek szájából nyer dicséretet.
"Igen, hála és magasztalás Neked nagy és dicső Megváltóm. A gyermekek közül néhányat ilyen korán a szívedre vontál. Őrizd meg őket Benned! Ámen."


"Áldjad, lelkem, az Urat, és egész bensőm az ő szent nevét!
Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!"
(Zsolt 103:1-2)

Dicsőség és hála az Úrnak!



ÉLETRAJZOK, OLVASMÁNYOK, ÖRÖMHÍR DALOK

Elisabeth Seiler írásai

Jézus Krisztus a golgotai Győztes.