HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján



Elisabeth Seiler

ELHÍVÁS - VEZETÉS

HIRDESSÉTEK CSODÁLATOS DOLGAIT!

 Zimányiné Piros Erzsébet szerkesztésében
és kiadásában jelent meg.
Seiler Erzsébet az 1889. év utolsó napján született Dél-Németországban. Már kilenc éves korában feltámadt benne a csillapítatlan vágy: bárcsak misszionárius lehetnék! 1916-ban belépett a liebenzelli missziós intézetbe.
Csodálatos imameghallgatást és vezetést tapasztalt. 1923-tól 1945-ig Kínában hirdette az Úr csodálatos tetteit. Könyvében leírta élményeit, mit élt át Jézus Krisztussal, Ura szolgálatában. Isten ma is csodákat tesz és szavát megtartja. Példája bátoríthat az Úr Jézus Krisztus követésére, odaszánt életre és szolgálatra.


Elisabeth Seiler életrajzát itt elolvashatod.

 Egy történet a könyvből

"Ezt el kell mondani az Úrnak"

"A gyermekek és csecsemők szája által szereztél dicsőséget."
(Mt 21:16b)




Egy 9-10 éves kisfiú rendszeresen járt a gyülekezetbe. Egy napon kis öccse született. Nagy volt a család öröme. De a testvérkének három nap múlva kelés nőtt a nyakán. Mindenkinek az volt a véleménye, hogy teljesen reménytelen eset. Az ismerősök kijelentették, hogy a kicsi meg fog halni. A szülők és rokonok nem voltak hívők, ezért a bálványoknál kerestek segítséget. Csakhogy onnan nem jött semmi segítség. Az anya vigasztalan volt, és keservesen sírt. Bármennyire fájt neki, a gyógyulásra vonatkozó minden reményét fel kellett adnia.



A fiúcska, aki rendszeresen járt hozzánk, megszerette az Úr Jézust, és most megpróbálta édesanyját vigasztalni.
 "Mama - kérdezte -, miért sírsz annyira? Miért vagy olyan szomorú?"
 - "Mert a kis testvérkéd meg fog halni. Oda kell adnunk őt" - zokogott az anya.
 "Nem mama - felelte a fiú -, öcsikémnek nem kell meghalnia. Elmondhatjuk az Úr Jézusnak és Ő meg tudja gyógyítani."
 - "Ó - sóhajtott az anya -, én nem tudok az élő Istenhez imádkozni. Még sosem beszéltem a te Úr Jézusoddal. Fiam, ha te tudsz, imádkozz Hozzá."



A fiú azonnal imádkozni kezdett: "Köszönöm Neked drága Megváltóm, hogy kis testvérkét ajándékoztál nekem. És látod most milyen beteg lett; de nem kell meghalnia, mert Te nagy orvos vagy, Aki segíthet rajta. Kérlek drága Megváltóm, gyógyítsd meg a testvérkémet! Vedd el ezt a csúnya kelést. Hálát adok Neked, hogy ezt meg is teszed. Ámen."
Az anya az ámen után azonnal megnézte a fiúcska kelését.
"Még mindig ott van" - mondta szomorúan.
"De most már ne szomorkodj anyám" - bátorította a fiú bizakodva. "Én elmondtam az Úr Jézusnak, és Ő hallotta. Most már csak hinnünk kell és majd elmúlik."

Mikor az anya következő reggel a gyermeket karjára vette, hangosan odakiáltott a fiának: "Gyere gyorsan, gyere gyorsan!" A fiú sietve előkerült, nem tudva mi történt, csak meglepődött édeasanyja kérdésén: "Melyik oldalon volt a fekély? - Teljesen eltűnt!" És örömmel felkiáltott. Most aztán boldogan hálát adott, és fia túláradó szívvel köszönte meg az Úr segítségét. Az anya később eljött hozzám, mindent elmondott és hozzátette: "szégyellem magam kisfiam előtt, aki ismeri Jézust és tud imádkozni. Kérlek, taníts meg engem is és mutasd meg az utat a ti Istenetekhez, Aki az egyedül élő, Aki segíteni tud. A bálványok sosem tudtak segíteni rajtam."

Ettől kezdve az asszony teljes odaadással hitt az élő Úrban, Akinek adatott minden hatalom Mennyen és Földön. Szorgalmasan járt a gyülekezetbe és nemsokára éppoly boldog volt, mint kisfia, aki bízott Jézusban és szerette Őt.
Igen, az Úr csodát tesz, nagyhatalmú és készségesen segít.


 Ér-e próba vagy kísértés?
Háborúság zaklat-é?
El ne csüggedj ám miatta:
Vidd imádban Ő elé!

Volt-e már ilyen hű barátod,
Gondod így ki fölveszi?
Látja minden gyöngeséged,
Tárd ki bátran Őneki!



"Ó milyen hálás vagyok Neked, drága Uram, hogy megint oly csodálatos módon vontál magadhoz embereket, anyát a benned bízó kisfián keresztül. Dicsőséges és csodálatos minden cselekedeted. Magasztallak, hogy a kis gyermeket meggyógyítottad s az anyát nagy jóságodból magadhoz vontad. Imádom a Te szereteted hatalmát. Ámen."