HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapja
http://www.vargamakai.com

Ajánlott olvasmány
Tűzoszlopoddal jéghegyek között

Zimányi József életútja könyve



Zimányi József életrajzát itt elolvashatod.

Részlet Zimányi József életéből

Kapusit meglátogattuk

Ő volt a tűzoltóparancsnok és a rendőr. Látogatták a nagy kommunisták Debrecenből. Pár hét múlva hallom, hogy mentő vitte el Kapusit. Vissza is hozta a mentő. Elmentem hozzá. Azt mondta, hogy megtükrözték a gyomrát, teli van áttétellel, borzalmas kínjai vannak, s ki kell venni az egész gyomrát, majd valami juhbőrrel fogják pótolni.
"Mivel nem egyeztem bele az operációba, hazahoztak, így kell meghalnom" - mondta. Mondtam neki, hogy nagyon kockázatos műtét, de ha azt javasolták az orvosok, hátha csökkenni fog a fájdalma, menjen be. "Nem, nem, nem megyek" - mondta. 10 nap múlva mégis hallom, hogy bevitte a mentő, szörnyű fájdalmai voltak. Aztán visszajött! A gyomrát eltávolították, és műanyagot építettek be neki. Egy kis nyelőcső maradt csak a sajátjából.
Meglátogattam újra. Nagyon szenvedett. Semmiféle szemrehányást nem tettem neki, imádkoztam az ágyánál. Aztán elmentem. Nemsokára hívatott. Mondtam a feleségemnek, hogy jöjjön el velem, mert engem ki nem áll és nem szívesen beszél velem, szóljon neki ő egy pár szót, mondja meg neki, hogy szálljon magába. Elvittük az úrvacsorát.
Amikor a feleségem kérte, hogy bánja meg, amit bűnnek érez, hisz élete utolsó napjai jönnek, akkor már láttam, hogy ennek az embernek bezárult a szíve, és Isten felé nem találja az utat. Nem tudom, mikor volt először, hogy Isten szólította ezt az embert, amikor még élt a lelkiismerete, de a sok kíméletlen feljelentés, a durvaság, ahogy verte a feleségeit sorba, az a lelkület, hogy mindenkinek csak ártani akart, bezárta a szívét.
Isten bezárta a kegyelem ajtaját. Mondhattam én már bármit, imádkozhattam akárhogy, ez az ember abból már semmit nem fogott fel. Mondtuk neki, hogy vétkezem, amikor kiadom neki az úrvacsorát, mert ilyen hitvallással, hogy "nem vagyok bűnösebb a többinél", nem lehet Jézusra emlékezni. De kiadom, hogy ne mondhassa senki, bosszúból tagadom meg, mivel annyit ártott nekem. A felelősséget viszont ráhárítom, mert kárhozatot eszik és iszik az magának, aki nem becsüli meg az Úrnak testét...

Ki is volt ez a Kapusi?

Még valamit el kell mondanom vele kapcsolatban. Amikor még egészséges volt, Isten annyira a kezembe adta ezt az embert. Olyan irgalmas az Úr és olyan hatalmas, azt tesz meg, amit akar, amit jónak és szükségesnek lát.
Egy férfi a gyülekezetből nagyon beteg lett. Súlyos prosztatarákja volt. Meglátogattam és úrvacsorát kért. Ott is kiraktam a bort, a kenyeret, készülődtem a szertartás megkezdésére.
Megállított az úrvacsorát kérő ember. "Tessék várni, Tiszteletes úr, mert előbb elmondanék még valamit. Kapusi Kálmánnak voltam a katonatársa. Már nem félek Kapusitól, ezért mondom el."
Félelmét az oldotta fel, hogy tudta, nemsokára meg fog halni. A következőket mondta el a bűnvallása előtt:
Erdélyben a németek otthagytak minket mintegy fedezetül, amikor vonultak vissza. A románok engedték az oroszokat és így először nem északról, a Kárpátokon át érkeztek, hanem Erdélyből özönlöttek felénk. Erdélyben azonban nem lehetett túl gyorsan haladni és csak néhány kis előőrs érkezett meg. Az élelemszállítmány, tankok, katonák, lassabban haladtak előre. Háromnapos fegyvernyugvás volt. Nem szólt erről hivatalos megállapodás, de a magyaroknak is jól jött, mert jobban be tudtak rendezkedni a védelmi állásra.
Kapusi Kálmán egyszer csak elkiáltja magát: "Mi az, hogy már három napja nem folyik vér?"
Odajött hozzám, és azt mondta, hogy bedöglött a géppuskája, adjam oda az enyémet. Odaadtam és elment. Nem tudtam, hogy hova ment, de később a saját szavaiból és az árulkodó körülményekből kiderült. Ráakadt egy ház sarkánál a megbúvó, alvó, halálosan kimerült előőrsre, és álmukban sortűzzel kivégezte őket. Amikor ezt megtudtam, még kántorom volt Kapusi.
Amikor megmondtam Kapusinak, amit róla megtudtam: emlékszik arra a tűzszünetre, amikor mészárolta az alvó előőrsöt? Amikor aztán az oroszok beérkeztek és megtalálták ezeket a katonákat, bosszúból aknatüzet zúdítottak a magyar állásokra. "Maga is akkor sebesült meg, a tüdejébe került egy repesz. Óriási vérfürdő következett, és ez mind a maga bűne volt! Ha feljelentem, belekerül az oroszok karjaiba, azok tudnak vallatni. Ha az orosz követségre bemegyek, és a katonai ügyészt felkeresem, magát rögtön átadják az orosz hatóságoknak, és többet nem látja a napvilágot. Isten a kezembe adta magát!"
És mi volt erre a felelete? "Tiszteletes úr, azt maga nem tudja megtenni, hogy feljelentsen!"
Igaza lett, de sajnos ő nem azzal reagált, hogy magába szállva megbánta, sajnálta volna a történteket és a feloldozást kereste volna. Olyan rettenetes, amikor valakiben ilyen deformált lélek van. Tudta, hogy én nem jelentem fel és annál bátrabban jelentgetett engem. Ez már az ő részéről nem istenkísértés volt, hanem szövetség az Ördöggel.
Kapusi az utolsó úrvacsoravétel után még annyit mondott: "Nem vagyok rosszabb, mint a többi templomba járó ember." A feleségének pedig azt mondta, hogy adjon 1000 Ft-ot az egyháznak. Mindig nagyon keveset adakozott. Szűkmarkú adakozásait leleplezték, ismerték. Nagyon nehéz és zsugori ember volt. Amikor jöttek a gyerekei a temetés miatt, arra kértek, hogy ne én temessem. Jobb is volt nekem, mert mit mondhattam volna! Rettenetes, ahogy ez az ember elment az örökkévalóság sötétségébe.
De most, annyi idő után, kezd vádolni a lelkiismeretem. Oda eljutottam, hogy nem állok bosszút. Még oda is, hogy nem gyűlöltem ellenségeimet, de nem tudtam szeretni ezt az embert. Isten most egyre-másra a szememre veti: Megmondtam, szeressétek ellenségeiteket! Nekem pedig újra be kell ismernem:
Uram, Kapusi Kálmánt én nem tudtam szeretni! Ha néha szeretettel gondoltam rá, akkor sem elég intenzíven, hogy Jézushoz tudtam volna szeretni. Erősebb volt benne a lelkét eltorzító, belülről bezáró bűn taszító hatalma, mint annak a szeretetnek ereje, amit én felé tudtam nyújtani.
Mindenkit arra kérek, aki e könyvet olvassa, ha vannak ellenségei, nem elég megbocsátani, nem elég a rosszat nem kívánni. Meg kell próbálni felülről, Istentől jövő forrásból kitartóan szeretni. A gonoszt csak jóval lehet legyőzni. Nagyon fáj most is, és vádol a lelkiismeretem. Ha majd mindenről számot kell adni, tudom, hogy Jézus vére alatt ez a bűnöm is el lesz törölve, mert megbántam és letettem bűnként, de ha van a Mennyben szomorúság, nekem szomorú emlékem marad Kapusiról. Ott már nem leszek ítélet alatt, de biztos, hogy jutalmat sem fogok érte kapni.