HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján
Mi lesz gyermekeinkkel?
Református Egyház Félórája
2007. augusztus 29-i rádiós műsorából részlet

Az iskolaév elejére készülve felizzik a szülőkben az amúgy is állandóan bujkáló aggodalom: mi lesz gyermekeinkkel? Amitől nagyon sokan féltik gyerekeiket, az a drog. Selmeczy Lajos, a Válaszút Misszió vezetője igyekszik segíteni azokon, akik beleestek ebbe a szenvedélybe. Nemrég egy állami kitüntetést is kapott. Vörös Virág beszélgetett vele.

Selmeczy Lajos: A Füredi-lakótelepen nőttem fel, és a szüleim nagyon elfoglalt, másod-, harmadállásban dolgozó emberek voltak, mint az elmúlt rendszerben olyan sokan mások. Tipikus kulcsos gyerek voltam, és tizenévesként magamat keresve a lakótelepen olyan válaszokat találtam a kérdéseimre, melyek szerint az életet a pillanatban kell élni, sok információt kell gyűjteni, élményekkel kell színessé tenni az életet. Egy olyan társasággal voltunk együtt, akiknek nem volt ismeretlen a szipuzás, az ital, illetve nem volt ismeretlen valamilyen illegális tevékenységből pénzt szerezni. Ezek mentén reméltük, hogy boldogok leszünk, eseménydús lesz az életünk, és színesebb lesz a lakótelepi munkásszülők gyermekéihez képest. Fiatalkoromban büntetett is voltam.



22-23 éves koromban jött el az a pillanat, amikor elegem lett abból az életből. Tudtam, hogy az életnek ennél többről kell szólnia. Akkor kerültem be az újpest-belsővárosi gyülekezetbe. Megérintett a környezet először, utána pedig Isten. Hitre jutottam, valóság lett számomra, hogy Isten létezik, és meg tud bennünket szólítani. Másként láttam az életemet, és szerettem volna így élni az életet. Többen az új ismerőseim közül tudtak a múltamról, és elhívtak Ráckeresztúrra, ahol egy drogterápiás otthon működik, és éppen munkatársat kerestek. Így kerültem Ráckeresztúrra 1992. június 2-án. Aztán kialakult bennem, hogy tanuljak valamit, ezért leérettségiztem, és teológiára mentem. 2004-ben kerestek meg azzal, hogy vállalnám-e a Válaszút Misszió vezetését.
Vörös Virág: Nagyon vágytatok erre a színes, élménydús, "élj a mának" életre. Szerinted, mi húzódhat meg a mögött, hogy ez ma rendkívüli mértékben elharapózott?
Selmeczy Lajos: Igen kihat az emberek állapotára az ország állapota, az, ahol most tart az országunk. Mindig fontos elgondolkodni azon, hogy milyen célt és mintákat látnak maguk előtt a tizenévesek. Ha nincs cél és nincs jó minta, ha nincs lehetőség vagy látás, illetve, ha az, amit látok, számomra nem elfogadható, akkor nincs más, mint a mának élni, elvenni azt, amit csak tud az ember.
Vörös Virág: Ez egy struccpolitika?
Selmeczy Lajos: Ez is benne van, de összetettebb. Van, akinek csak struccpolitika: ha nem tudok megvalósítani semmit, akkor csináljam azt, ami éppen jön. Valakinek menekülés, mert meg tudja teremteni magának a "rózsaszín" világot.
Vörös Virág: Eljutottál egy olyan pillanathoz, amikor érezted, hogy váltani kell, elég volt abból, amiből addig az életed állt. Nagyon sokan sajnos életük végéig nem jutnak el ehhez a pillanathoz. Min múlik ez?
Selmeczy Lajos: Visszatekintve én csak azt tudom mondani, hogy kegyelem. Mindenki számára mérlegelhető, hogy ezekben jól érzi-e magát. Én úgy éreztem, hogy nem érzem jól magam. Hiába volt meg mindenem, nem akartam, hogy az életem erről szóljon. Talán ez gyökerezik mégis csak egy kicsit a neveltetésemben, azokban az értékekben, amelyek édesapámék átadni próbáltak: ne legyek elégedett azzal, hogy most ilyen ruháim vannak, ennyi ékszerem van, ilyen körülmények között élek. Az élet ennél több. Korábban átéltem ezeket: szerettem, és szerettek engem, jó volt a családban élni. A gyülekezeti közösségeinknek nagyon fontos feladatuk lenne, hogy ezt meg tudják élni. A mai napig élnek és szükségesek az olyan értékek, amilyen az elfogadás is. Bennem voltak ilyen értékek plántálva, ez találkozott egy olyan alkalmas közeggel, amely azt eredményezte, hogy ki tudtam kerülni ebből. Ez kegyelem volt. Ha van olyan ember, aki ilyen helyzetben van, nyakig ül benne, ki sem lát a fejéből, nem lát más lehetőséget, akkor nekünk - mint missziónak, a munkatársaknak, az egyéneknek - az a feladatunk, hogy ezt megéljük. Hogy hogyan és miért, ezeken el kell gondolkodni. Egyébként azért, mert Isten gyermekei vagyunk. Ezt a tudásunkat kell átadni.
Vörös Virág: Amikor bejöttem, nagyon sok Igét láttam kiírva plakátokra, szórólapokra. Gondolom, hogy az igehirdetés a misszió munkájában nagyon fontos szerepet játszik. Így van?
Selmeczy Lajos: A missziónak pont az igehirdetés a lényege. Nem csak verbálisan, azaz nem csak beszéd az Igéről, de így is. Ez nyilván megjelenik a falakon, a plakátokon, az életmódunkon, a stílusunkon.
Vörös Virág: Az ide betérő emberek mennyire fogékonyak erre?



Selmeczy Lajos: Szoktunk szervezni előkarácsonyi alkalmat. Nagyon sokan látogatják. 30-40 ember hallgatja az igehirdetést, közösségben vannak egymással. Sok mindenre rákérdeznek csak úgy, egy beszélgetésben: "hogy gondolod te ezt, mint lelkész". Ezek remek alkalmak bizonyságtételre. Minősített alkalmak. Nálunk történik a magvetés, és csak jóval később történik meg esetleg a szárba szökkenés. Állapotfelmérést végzünk, hogy a megfelelő helyekre tudjuk elküldeni a klienseket, illetve amennyiben nem indokolt a kezelés, akkor mi kezdünk el egy foglalkozást. Vannak olyanok, akik még nem siklottak ki teljesen, de már használnak különböző szereket, és kezd problémássá válni az élete. Ezt adott esetben itt benn is meg tudja oldani úgy, hogy csoporba vagy egyéni konzultációra jár. Ha olyan súlyos a probléma, hogy terápiás otthonra lenne szüksége valakinek, akkor keresünk egy terápiás otthont. Ráckeresztúrral, Zsibrikkel és még egy otthonnal van előgondozási szerződésünk. Ha a kliensnek van egy konkrét elképzelése vagy igénye, akkor megpróbálunk abban segíteni. Minden terápiás otthonban van személyes kapcsolatunk, ismeretségünk.
Vörös Virág: Körülbelül egy hónappal ezelőtt kaptál egy díjat, amit "Válaszd az életet" díjnak neveznek. Kik kapják ezt?
Selmeczy Lajos: A Szociális és Munkaügyi Minisztérium adja ki évente öt fő számára. A szenvedélybetegekkel foglalkozó szakmai körökben osztják ki elismerésül.
Vörös Virág: Sokat jelent neked ez az elismerés?
Selmeczy Lajos: Amikor megküldték a meghívót, akkor azt hittem, hogy valakinek a kitüntetés-átadására kell elmennem. Aztán olvastam a levelet, és elcsodálkoztam azon, hogy az enyém. Fel is hívtam őket rögtön, hogy megkérdezzem, hogy jól értelmezem-e ezt a levelet. Kicsit ilyen is vagyok, mint egy elefánt. Lassan csapódnak le bennem a gondolatok. Furcsa volt, hogy ilyen kitüntetést kapok. Jól esett a barátok gratulációja.
Vörös Virág: Hogy néz ki a misszió jövője? Mik a tervek, az álmok?
Selmeczy Lajos: Szeretnénk bővíteni az irodánkat, mert folyamatosan az az érzésünk, hogy kinőttük. A következő lépcsőfok egy félutas ház lenne, ahova a terápiás otthonokból lehetne érkezni, hogy ezzel is megkönnyebbítsük a társadalomba való visszalépést. Egyre kisebb támogatással, de mégis támogatással, szervezze az életét az, aki kezdeni szeretne vele valamit. Lehet, hogy van már valakinek munkahelye, de csoportba jár még. Remélem, hogy sikerül egy egyházi ingatlant találnunk Budapest környékén!
Vörös Virág: Aki szeretne esetleg hozzátok fordulni, hol talál meg benneteket?
Selmeczy Lajos:
ELÉRHETŐSÉGÜNK:
06/1/2240122-es budapesti telefonszámon,
Válaszút Misszió Budapest
interneten a www.valaszutiroda.hu,
személyesen pedig a XII. kerületben vagyunk,
a Csaba utca 3. felől van a bejárat.




Kallódó Ifjúságot Mentő Misszió
KIMM Ráckeresztúri Drogterápiás Otthon
http://www.kimm.hu


Szabadulások hiteles története
REHABILITÁCIÓS OTTHONOK




Jézus Krisztus él, és vár Téged is.