HITELES TÖRTÉNETEK
Varga István & Makai Rozália weblapján

Medveczky László
Ki vagyok én? Kik vagyunk mi?




Szellem, lélek, test fogalma


        Keresztény és általában más körökben sokszor beszédtéma, hogy mi is történik az emberrel, az emberben. Ha bánat éri, ha öröm éri, ha pszichikai problémája van, újjászületéskor, stb. De tudjuk-e valójában, hogy amiről beszélünk, az ember, hogyan is épül fel, mi az eredete? Van egy hely, ahol teljeskörűen és valóságosan minden le van írva az emberről.



Ez a hely a Biblia.

Nagyon röviden nézzük meg, hogy
kik is vagyunk valójában
és mi is történik velünk Isten közelében!


Az embert Isten teremtette, mint minden más élőlényt. Az emberrel azonban volt egy különleges célja. Már az ember teremtéséhez sincs fogható, mivel az embert Isten a maga képére és hasonlatosságára teremtette.
(1Móz 1:26) ["És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra,...Károli ford.]
A kép, a külsőre vonatkozik, a hasonlatosság a belső felépítésre. Ahogyan Isten Szellem, mi is szellemi lények vagyunk (1Thessz 5:23 - a Károli fordításban szereplő - valótok - igazából helyesen szellemként fordítandó. Bár ebből is látszik, hogy a szellemünk a mi igazi valónk.)
["Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket mindenestől; és a ti egész valótok, (a szellemetek) mind lelketek, mind testetek feddhetetlenül őriztessék meg a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. " Károli ford.]

Van lelkünk, és egy testben lakunk (1Móz 2:7). Az ember élő szellemmel lett teremtve, egy halandó testben, melynek élete korábban 8-900 évig is tartott. Mint mindannyiunk számára ismert, Ádám megszegve Isten parancsát evett a jó és gonosz tudásának fájáról (1Móz 2:17; 1Móz 3:6), aminek az lett a következménye, hogy a szelleme (vagyis ő maga) meghalt. Az az élet tehát, amit a megváltásunk előtt éltünk, hiába gondoltuk azt, hogy élünk, halott volt (Ef 2:1-3). Az igazi életünk csak Jézus megváltásán keresztül, az újjászületésben áll helyre.

"És titeket is, akik halottak voltatok vétkeitekben és bűnös valótok körülmetéletlenségében, Ővele együtt életre keltett megbocsátva nekünk minden vétkünket. Eltörölte a követelésével minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára."(Kol 2:13-14)

"Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az:
a régi elmúlt, és íme: új jött létre."(2Kor 5:17)



Kezdjünk el kívülről befelé haladva megismerkedni magunkkal!

A test

(Róm 7.) Mostanában, a klónozások korában derült csak ki, hogy milyen bonyolult is az emberi test. Ebbe most nem is igazán szeretnék belemenni, hiszen mondandónk szempontjából ez nem is annyira lényeges. Amit azonban fontos megjegyezni, hogy ez a test már nem az a test, amit eredetileg kaptunk. A mai állapotában, már a bűntől megrontott testben élünk. Ha máshonnan ezt nem is vennénk észre, onnan mégis könnyen felismerjük, hogy a testünk mindig vágyakozik valami után, ami nem isteni eredetű (pl.: ha csak egyszerűbb példákat nézünk is, jó lenne valakinek jól odamondani, jó lenne még lustálkodni, hazudni, csak mert valamit nem akarunk megtenni, stb.). Ezt a testet az Úr nem is akarja megjobbítani, helyreállítani, mert annyira romlott, hogy a bűntől már nem lehet szétválasztani. Ezért Isten a halálba adja ezt a testet.

"Azt pedig állítom, testvéreim, hogy
test és vér nem örökölheti Isten országát,
a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot." (1Kor 15:50)

A lélek

A lélek az a szervünk, amin keresztül a környező világgal tartjuk a kapcsolatot, és ezt hívjuk egonak.
Három része van, az értelem, az érzelem és az akarat.
A lelkünk (héber: nephesh) akkor keletkezett, amikor Isten életet lehelt az emberbe, és az a testtel kapcsolatba került. Ahogyan az állatoknak is lelket adott, hogy a fizikai életben boldogulni tudjanak (1Móz 1:30; 1Móz 2:7). Újjászületésünk előtt a lélekben éljük az életünket, mivel a szellemünk, a valódi énünk a bűn következményeként még akkor halott. Mivel a lélek erősen kötődik a testhez. Tehát amikor a lelkünkből cselekszünk valamit, a szellem vezetése nélkül, akkor azt a halott testünkben cselekedjük, és szigorúan véve nincs köze az igazi élethez (Ef 2:1-3). Azoknak pedig, akik nem születtek még újjá Krisztusban, a lélek az utolsó menedékük. Ha ők összeomlanak lelkileg, akkor onnan már nincs hová visszahúzódni, ill. nincs honnan erőt meríteniük, és az egész ember összeomlik. A lélek mögött, ugyanis már nincs semmi. Akik azonban Krisztusban újjászülettek, azokban még két szellem van (Róm 8:16).
[ "Maga a Szellem tesz tanúságot a mi szellemünkkel együtt, hogy gyermekei vagyunk Istennek." Vida Sándor ford.]



A szellem

Tulajdonképpen ez vagyunk mi. Ez a rész az ember legbelseje, ez az igazi énünk. A keresztény újjászületés során, Isten ezt a részt megeleveníti az emberben úgy, hogy az Vele újra kapcsolatba tud lépni. Mivel Isten Szellem, mi is csak szellemben tudjuk Őt igazán elérni. (Jn 4:24)

A szellemünknek is három része van.

A kommunió - a közösség szerve, amelyen keresztül Istennel tudunk kapcsolatot teremteni; az intuíció - amely vezet bennünket a bennünk lévő élet szerint; és a lelkiismeret - amely az erkölcsi döntésekben vezet bennünket. Ez az a hely, ahová az újjászületéskor még Isten Szelleme is beköltözik, a Szent Szellem (ill. hagyományosan a Szentlélek). Isten Szelleme tartalmazza Isten teljességét, benne van az Ő teljes istensége és az emberi tapasztalat is, amit Jézus emberi élete során szerzett. Mivel ez is egy élet, ez is csak akkor tud megmaradni, ha tápláljuk. Naponta kell a szellemünket táplálni az IGE olvasásával, és akkor ki tud teljesedni bennünk Isten élete. Nem elég hetente egyszer gyülekezetbe vagy templomba menni. Az olyan, mintha egy héten hat napon keresztül nem ennék semmit, és vasárnap akarnám megenni egyszerre az egész heti táplálékot. Nem fog menni.



Naponta kell odafordulnunk Isten Igéjéhez, imádkoznunk kell és dicsőítenünk Őt. Így tudjuk megőrizni szellemi frissességünket, és a bennünk újjászületett életet táplálni. Egy újjászületett keresztény ember elég érdekes képet tud festeni, mivel 3 élet 4 törvénye van benne. A testében benn van a Sátán bűnös természete, benne van az emberi élet , és benne van Isten élete is. Ennek a három életnek mind megvan a maga törvénye, mint minden életnek, és ehhez járul hozzá még Isten törvénye, ami Isten életén keresztül kerül belénk, egészen pontosan a szívünkbe.

"Törvényemet szívükbe adom, és elmélyükbe írom."
(Zsid 10:16b)

Isten élete teszi lehetővé, hogy többé ne a bűnnek engedelmeskedjünk, hanem Isten törvényének (Róm 8). Hadd illusztráljam egy rövid példával. Vegyünk egy disznót, amelyik szeret a sárban fetrengeni. Megfürdetjük, illatosítjuk, még szépen fel is öltöztethetjük, azonban az első adandó alkalommal újra a sárban fog fetrengeni. Visszavágyik oda. Mármost ha ennek a disznónak adunk egy új szívet, egy birkáét, akkor többé nem fog visszavágyni a sárba, mert a birka életének (természetének) a sárban fetrengés ellentmond. Ez nem jelenti azt, hogy nem lesz többé sáros, mert az lehet, de már nem élvezi, amikor sáros, és nem keresi a pocsolyákat, nem akar sáros lenni. Így tesz az újjászületett ember is. Még olykor bűnbe esik, de azt már nem élvezi, sőt el is akarja kerülni, mert nem érzi jól magát benne.

        Ehhez szükséges, hogy keressük Isten közösségét a szellemünkön keresztül, tanuljuk meg meghallani a hangját, és megismerni, hogy hogyan szól hozzánk. Akkor tud vezetni azon az úton, amely kedves előtte és elnyeri tetszését. Ha így élünk, akkor egy mérhetetlenül boldog életet ad nekünk, és úgy tudunk lemondani a korábbi jónak hitt életünkről, hogy észre sem vesszük, de már csak az Úr által adott életet akarjuk. És ez Isten célja.
Ő a mi Atyánk akar lenni, mindent megtesz, hogy az ember szabad akaratából Őt válassza. Kiakarja az Ő isteni életét ránk terjeszteni, hogy mi együtt éljünk Vele, Benne!