"Budapesten születtem és nevelkedtem. Gyermek és tizenéves koromban a második
világháború borzalmainak kellős közepén éltem. Ma is emlékszem, amikor egyre
gyakoribbá váltak a légiriadók, s az óvóhely második otthonunk lett, vagy arra, amikor a
következő utcában bomba sújtott s nagyanyám ijedtében sikoltozott, vagy amikor egyre
közelebbről hangzottak az ágyúzörejek s rettegtek az emberek. Ezek következtében
rádöbbentem, hogy fiatal korom dacára bármely pillanatban meghalhatok. Ez
elgondolkodtatott. Azon töprengtem, hogy hová jutnék a halál után?! Minél többet
töprengtem, annál jobban megijedtem, mert túl bűnösnek éreztem magam ahhoz, hogy egy
mennyországi helyet kiérdemeljek, a pokoltól viszont rettegtem.
Évekig tartott gyötrelmem. (Pedig szüleim kicsi korom óta minden vasárnap
templomba vittek.) A háború véget ért, de a kínok nem szüntek. Mindent megtettem, hogy
a Mennybe jussak. Többek között még tizenéves koromban hivatalos templomi tagságra
jelentkeztem és szolgálatra is, valamint naponkénti imádkozásra és Biblia olvasásra
vállalkoztam. De mégsem nyertem nyugalmat.
Aztán 1956 februárjában megismerkedtem egy idősebb hölggyel, aki megkérdezte
tőlem, hogy szerintem hová jutnék, ha meghalnék. Nem tudtam rá felelni. Igeverseket
mutatott nekem a Bibliából, többek között ezeket:
"Mert úgy szerette Isten a világot,
hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete
legyen." (János 3:16) illetve,
"Ha megvalljuk bűneinket, (Jézus) hű és igaz Ő:
megbocsátja bűneinket és megtisztít minket minden gonoszságtól."
(1Jn 1:9)
Utána
még azzal is bíztatott, hogy Jézus arra is hajlandó, hogy szívembe költözzön Szelleme
által, és állandóan velem legyen. Egy ima segítségével behívtam Jézust az életembe.
Ezt
imádkoztam:
Kedves Úr Jézus! Hiszem, hogy Isten Fia vagy. Megtört szívvel vallom meg
neked bűnösségemet és bűneimet. Kérlek bocsásd meg mindet és tisztíts meg, amint
ígérted. Egyben arra is kérlek, hogy jöjj a szívembe, és segíts egy szentebb életre.
Köszönöm, hogy megbocsátottál, a szívembe jöttél, és ajándékba mennyei helyet adtál
nekem már most. Ámen.
Csodák csodájára, szívből fakadó imám után többé nem féltem a haláltól, mert
hittem, hogy Isten kegyelméből mennyei helyem van. Nem gyötrődtem azon, hogy miként
járhatok Mennyei Atyám kedvébe, mert hittem, hogy bennem élő Fia segít ebben is."

MIT TEHET EGY GYERMEK VAGY IFJÚ JÉZUSÉRT?
Nyolc-tíz éves gyermekektől még nem várunk el nagy teljesítményeket. Elvégre még túl
fiatalok. Pedig Isten kezében hatalmas eszközök lehetnek!
Példa erre a bibliai Jósiás király élete. A 2 Királyok 22. és 23. részében olvassuk, hogy
nyolc éves korában került a trónra. Édesapja, aki egyben elődje is volt; rossz példát
mutatott számára. Tőle semmi jót sem tanulhatott. Mégis, már fiatal korban, óriási
dolgokat vitt végbe Isten szent nevének dicsőségére. Vagyis Isten fel tudja használni a
fiatalokat! Ezért olyan fontos, hogy minél fiatalabban vezessük gyermekeinket Jézushoz,
és serkentsük őket arra, hogy adják át életük felett a teljes uralmat is neki. Akkor Jézus,
saját Szent Lelke által, nem csak szívükbe költözik, hanem uralni, tisztogatni illetve
megszentelni, és használni fogja őket; már gyermek és ifjúkorban is.
Sőt szerencsétlen körülmények között nevelkedett fiatalok is lehetnek hasznosak! Erre
is példa Jósiás élete. Pedig napjainkban sok bűnbe és emiatt bajba került ifjú védekezik
azzal, hogy a szülei a hibásak az ő gonosz tetteiért, mert rossz példát mutattak, és rossz
körülmények között nevelték. Van, aki azt mondja, hogy ilyen okból lett alkoholista,
drogozó, tolvaj vagy még gyilkos is. Szülei a felelősek; nem ők!
Ezzel szemben Jósiás király nem hivatkozott neveltetésére. Helyébe átérezte, hogy
Isten egyéni felelősséggel ajándékozta meg teremtményeit. Nem kell az apák vétkét
folytatnunk; ha hatást is gyakorolnak ránk. Nem kell a rosszat utánoznunk. Helyébe azzal
a tudattal, hogy saját tetteinkért és életmódunkért már fiatalon is miénk a felelősség;
Urunk segítségével már gyermekkorban átalakulhatunk. Jósiás király
"Uralkodása
nyolcadik évében, még ifjúkorában kezdte keresni..."
Istent. (2Krón 34:3)
Tizenkettedik évében már megkezdte a bálványok és imádásuk helyének kiírtását.
Tizennyolcadik évében pedig többek között, templomtisztítással, helyreállítással és a
páskaünnep megtartásával is foglalkozott. (2Krón 34. és 35. rész.) Minden fáradtsága
sikeres volt, mert Isten kedvét kereste, aki válaszul kijelentette magát számára. Vagyis úgy
intézte a körülményeket, hogy Hilkíjja főpap megtalálja a "törvénykönyvet", s elküldje azt
Sáfán kancellárral a királynak, aki meg olvasson föl neki belőle. A felolvasottak alapján
aztán a fiatal király azonnal rádöbbent, hogy elődeik vétke miatt nagy bajban van az
ország. Isten nagyon haragudhat rájuk. Mire megszaggatta ruháját, és követeket küldött
egy prófétanőhöz, Isten akaratának tudakolása érdekében. Meg akarta tudni, hogy
gonoszságuk miatt mi vár őrá és a népre. Vagyis: felfigyelt az Úr üzenetére; bűnbánatról
tanúskodott; s kikutatta Isten akaratát illetve végzését. Erre bármely gyermek és ifjú képes!
Az Úr meg kegyelmes volt hozzá. Megígérte neki, hogy bár a népet előbb-utóbb
megfenyíti, hogy megtanulják az engedelmességet; de nem az ő életében fogja megtenni.
Vagyis lehetővé tette, hogy Jósiás haláláig szabadon szolgálja az Urat és népét.
De Jósiás még többet is tett. Összehívta a vezetőket és a népet az Úr házába, és
"felolvasta fülük hallatára a szövetség könyvének minden igéjét... Majd... szövetséget
kötött az Úr színe előtt arra nézve, hogy az Urat követik..."
Mire az ő életében a nép hű
maradt az Úrhoz. Vagyis, mivel Isten dicsőségére használta fel a rangjával járó hatalmat;
lelki ébredés állt be országába.
Kedves Fiatal Testvérem! Téged is így szeretne felhasználni az Úr. Azaz arra vágyik,
hogy ahol élsz, ahol tanulsz, vagy ahol dolgozol dicsőítsd meg Őt. Használd ki a kínálkozó
alkalmakat. S lesznek követőíd. Az idősebbek hálát fognak adni Istennek, hogy odaszánt
életű, bátor, bizonyságtevő ifjú vagy. A fiatalok meg majd felfigyelnek, ha meglátják, hogy
sokkal céltudatosabb és boldogabb az életed, mint az övék; s lesz, aki követi példádat. Volt
már ilyesmire példa.
Például a hét éves Józsikát egy egyháztag mindig elvitte a templomba. Szülei nem
mentek el, de Józsikát elengedték. Viszont a kisfiú néhány hónapon belül szívébe hívta az
Úr Jézust, s attól kezdve azért imádkozott, hogy szülei is megtegyék ugyanazon lépést.
Aztán elkezdte fáradhatatlanúl hívogatni őket a templomba. Hol könyörgött nekik, hol
csak szépen kérlelte mindkettőjüket, hogy legalább az ő kedvéért menjenek el vele.
Egyszer aztán a szülők megszánták esedező gyermeküket, és elmentek. Attól kezdve aztán
mindig ők vitték Józsikát a templomba. S egy gyönyörű, napsütéses vasárnap délelőtt mind
a ketten szívükbe is hívták ott a Megváltó Úr Jézust. Mire Józsika roppant boldog lett.
Hálás volt, hogy szülői szeretetükre hívatkozva, megnyerhette őket. Egy tizehárom éves
fiú pedig iskolatársait és a szomszédbeli barátait hívogatta a gyülekezetbe. Volt egy pár,
aki el is ment, s idővel befogadta Jézust. Ő a baráti kapcsolatokat használta fel
lélekmentésre.
Egy fiatal egyetemi tanár pedig, amikor csak lehetett, életével és szavaival hallgatóit
igyekezte megnyerni. Ő kiváltságos munkahelyi kapcsolatait használta fel a
bizonyságtételre.
Hála legyen Istennek, hogy ő a gyermekeket és fiatalokat is fel tudja és akarja használni,
mert ők sokszor nagyobb hittel, lelkesedéssel és odaadással rendelkeznek, mint az
idősebbek. Milyen jó lenne, ha sok ilyen gyermek és ifjú akadna országunkban és a
világon. Akkor hamarosan nagy lelki ébredés állhatna be.
Kedves Fiatal Olvasóm! Lehet, hogy csak hét, nyolc, tíz, tizennégy, tizenhat, vagy
huszonhat stb. éves vagy. De könyörgöm, ha Jézus még nincs a szívedben, akkor hívd
be most, és add át neki életed felett a teljes uralmat is. Aztán engedd, hogy már most, fiatal
korodban felhasználjon téged mások megmentése érdekében! Mire kibeszélhetetlenül
boldog leszel itt, és még boldogabb odaát.
Jézus Krisztus él, és vár Téged is.
Szeretnéd életed vezetését átadni Jézus Krisztusnak?
Akár most itt is megteheted.
Mátrainé Fülöp Irma férjével Mátrai Mihállyal
jelenleg Floridában él.
2004-ben floridai tornádók miatt
otthonát is kár érte.

"Életünk során megannyi megtapasztalás ért minket. Most csak a Francis nevű hurrikán
okozta nehézségek körülményeiről számolnék be.
Egyik lányunknál voltunk éppen, de
amikor hazaértünk láttuk, hogy semmi nem maradt abból a házból, amiben 30 évig
laktunk. Az egyik szomszéd befogadott minket, mert sem lakni, sem főzni nem tudtunk
otthonunkban. Esténként áhítatokat tartottunk, s a menedéket nyújtó férfi közben visszatért
Megváltójához, akit ifjúkorában elhagyott. Időközben gyülekezeti önkéntesek segítettek
befedni az összetört háztetőnket. Megint volt okunk a hálára és az örvendezésre. Aztán a
biztosítónk segített ki minket egy összeggel, amivel megkezdhettük az új életet. A
biztosító szakember hívő volt, és vele is közösségbe lettünk. Együtt imádkoztunk a
jövőnkért. Segített új lakást találni nekünk, ami azon a területen, a hurrikán után
lehetetlennek tűnt.
Ki merné mondani, hogy ezek nem óriási csodák? Eladtuk a tönkrement házat, és
beköltöztünk az új kicsi házba. Nekünk annyit adott az Úr, amennyire éppen szükség volt.
Isten nem enged ránk nagyobb próbát, mint amennyit kibírnánk. Köszönjük az értünk
mondott imákat! Ezután a férjem került kórházba rákos daganattal. De éppen időben
történt a műtét, és ismét hála az Úrnak, akié a dicsőség, mert minden jóra fordult..."
Megpróbáltatások mindannyiunk életében vannak. Egy azonban mindig
bizonyosságunk lehet, hogy a Csodálatos Tanácsos mellettünk van, és uralkodik
körülményeink fölött. Merjük hát rábízni életünk minden területét, a nagyoktól a
legapróbbakig, hiszen ő úgyis mindent lát, és mindent tud. Leghőbb vágya az, hogy aki a
nyomorúság idején hozzá kiált, annak segítsen."
A felvétel a MERA stúdiójában készült a Mátrai házaspár legutóbbi látogatásakor.