Részletek Anja Vyyrylainen finn misszionárius testvérnő Kanadában, Torontóban, a
FULL GOSPEL HUNGARIAN CHURCH-ben elmondott szolgálatából, aki férjével
együtt a kanadai indiánok között végzi hittérítő misszióját. Rajtuk keresztül már sokan
jutottak el az igazság megismerésére, és az Úr Jézus Krisztussal való személyes
kapcsolatra.
Szeretnék most elmondani nektek valamit, ami nem régen történt meg velem: Nagyon
szomorú és megtört szívű voltam az Úr előtt, mert úgy éreztem, hogy nem vagyok képes
ellátni a szolgálatomat, amire az Úr elhívott engem.
Azt mondtam az Úrnak: - Kérlek
mutasd meg nekem, hogy miből kell megtérnem, mert érzem, hogy van bennem még
valami, ami akadályozza a munkádat.
Az Úr válaszul mutatott nekem egy látást
álomban, és ezen keresztül egy nagyon jó tanítást kaptam, amit most szeretnék megosztani
veletek.
Láttam magamat, hogy egy menyegzői csoportban megyek. Én voltam a menyasszony, és
vártam a vőlegényemet. Nagyon szép fehér ruha volt rajtam, fehér kesztyűm volt, virág a
hajamban, és egy gyönyörű rózsacsokor a kezemben. Egyszer csak jött a Vőlegény! Én
Reá néztem, és hirtelen nagyon értéktelennek tartottam magam, mert Ő oly szép és
gyönyörű volt! A Vőlegény az Úr Jézus Krisztus volt! Ahogy szemébe néztem, az Ő
szeme egy különleges nyelven beszélt hozzám.
Azt kérdezte tőlem: - Te igazán szeretsz engem menyasszonyom? Tényleg hajlandó vagy
mindent feladni értem? Igazán fel vagy készülve az esküvőre?
Én Reá néztem, és azt válaszoltam: - Nem vagyok benne biztos. Valami zavar engem ezen
a gyönyörű menyegzői ünnepen, de nem tudom mi az? Akkor lenéztem, és megdöbbenve
láttam, hogy barna cipő volt rajtam! Szép cipő volt, de barna volt, és ez sehogy sem illett
a hófehér ruhámhoz! Akkor azt mondtam Jézusnak: - Nem tudok a Te menyasszonyod
lenni, mert nincs fehér cipőm.
Miért barna a cipőm, mit jelent ez? - kérdeztem Tőle.
Jézus azt felelte: - Neked fel kell emelned lábadat erről a Földről! A barna a Föld színe, a
fehér a Menny színe.
Nagyon-nagyon szomorú lettem, és azt mondtam Jézusnak:
- Szeretnék megtenni bármit, hogy fehér cipőm lehessen! Kérlek, mutasd meg nekem a
legkisebb részletekig a hibát, ami még visszatart engem attól, hogy tetőtől talpig hófehérbe
legyek öltözve.
Körülbelül két órával később egy másik látomást láttam: - Ezer és ezer
keresztyén ment csoportokban előre egy úton. Az út nagyon keskeny és nagyon köves volt,
s az emberek nehezen tudtak haladni rajta. Én oldalra néztem, és újra megláttam Jézust, aki
azt mondta nekem:
- Ezen az úton nehéz járni, de nem az út a probléma, hanem azok a
súlyok, amiket az én gyermekeim cipelnek a vállukon.
- Mit kell nekünk tenni drága Jézusom? - kérdeztem. És Ő, a gyönyörű szemeivel újra reám
nézett, és a szeretet mosolyával mondta:
- El kell dobnotok azokat a súlyokat, amiket
cipeltek a vállaitokon! Hagyjátok el, dobjátok el magatoktól a fölösleges terheket!
Az első dolog amit tettem, eldobtam az enyémet! Azóta könnyűnek és boldognak érzem
magam. Rájöttem, hogy több dolog volt nálam, ami nem volt kedves az Úr előtt. Emberi
szemmel nem voltak nagy dolgok, de ezek mégis bűnök voltak a szívemben, mert
akadályoztak a megszentelődésben és az Úrral való járásomban! A látomásban láttam,
hogy mások is igyekeztek szabadulni terheiktől. Láttam hölgyeket, akik festményeket
dobáltak el, virágvázát vagy egy csészét. Nem tudtam megérteni. Megkérdeztem az Úr
Jézust:
- Ezek a kicsiny dolgok is? Hát miért?
Azt mondta nekem: - Még egy kép a falon is lehet akadály közöttem és közöttetek, ha a
szívetek ahhoz hozzá van kötve! Az én gyermekeimnek szabadoknak kell lenni
mindentől! Szívüknek, gondolataiknak Rajtam kell csüngeni minden időben, még akkor
is, ha nektek házatok, kocsitok, és más dolgaitok vannak, de a szíveteket nem szabad
azokhoz kötözni!
Jézus külön beszélt nekem arról, hogy a nyelvünknek is szabadnak kell lenni az Ő
dicsőítésére! Szívünkből ki kell dobni minden keménységet, szánkból mindazokat a
szavakat, melyek akadályoznák az Ő dicsőítését! Egy forrásból nem folyhat édes és
keserű! Szolgáljuk Őt szabadon! Neki kell adni kezeinket és lábainkat is! Ha látunk
valamit, ami akadályoz bennünket az Ő szolgálatában, be kell látnunk,
hogy ez a bűn! Szükséges, hogy szívünkben ott legyen, hogy feladjunk mindent, ami
akadályt jelenthet! Boldog vagyok, hogy meg tudtam ezt tenni, és Neki tudtam adni
magamat az Ő feltételei mellett.
Azelőtt például nagyon kényes voltam. Nagy nehézségeim voltak az indiánok között,
akik nem voltak tiszták. Sokszor előfordult, mikor részegen felkerestek bennünket összehányták,
köpködték a helyiséget. Ez engem nagyon zavart. A túlzott tisztasághoz való
ragaszkodásom, kényességem akadály volt, hogy úgy tudjak az indiánok között dolgozni,
ahogy az szükséges lett volna. Megvallottam az Úr Jézusnak, aki elvette tőlem ezt az
érzékenységemet, és szabaddá tett!
Nekem nagyon drága férjem van, aki teljes szívvel
szereti az Úr Jézust, és aki példakép az Úr szolgálatában. Soha nem tudtam rámutatni
semmire, ami az életében rossz lett volna. De amikor néha, nagyon helytelenül viselkedve
"oda akartam neki mondani valamit", akkor azt mondtam: - "Te nagyon alacsony vagy!"
Ő akkor nevetett, és azt válaszolta: - "Még mindig elég magas vagyok hozzád, mert te
még nálam is alacsonyabb vagy." Aztán mindketten nevettünk!
Az utolsó tavaszon az Úr
Jézus azt mondta nekem, hogy ez is bűn volt az életemben, mert drága férjemet Ő adta
nekem. Meg kellett tanulnom meglátni azt, hogy ő nagyon magas szellemben!
Mikor más helyeken beszéltem ezekről a megtapasztalásaimról, mosolyogtak rajtam, és
azt mondták:
- Anja, te már nagyon messzire mész, ez nem lehet bűn!
- De én tudom, hogy
bűn volt, mert az indító ok nem volt tiszta! A bűn lehet nagyon kicsi, de az még mindig
bűn, és akadály Isten és ember között!
Testvéreim, tudom, hogy a magunk erejéből nem tudunk szentek lenni,
de Ő elvégzi bennünk, ha mi az életünket teljesen átadjuk Neki, és megértjük
megváltásunk mélységét, a Szent Szellem erejét, és azt, hogy az Úr Jézus nagyon hamar
eljön értünk. Az Ő akarata az, hogy készen várjuk Őt szeplő és sömörgőzés nélkül,
akkor egész könnyűvé válik számunkra, hogy igazán és teljesen át tudjuk adni magunkat
Őneki. Az Ő akarata az is, hogy ne tétlenül várjuk az Ő eljövetelének napját, hanem
munkálkodjunk!
Vigyük el másoknak a megváltás örömüzenetét! Itt az idő, hogy
minden keresztyén dolgozzon a maga kijelölt helyén az Úr Jézus Királyságában. Mi nem
vagyunk mindannyian prédikátorok vagy énekesek. A keresztyének többségének az a
gyengéje, hogy ezeken a helyeken szeretnének szolgálni, de valami fontosat
elhanyagolnak, hogy igazán szolgák, az Úr Jézus szolgái legyenek azon a helyen és azzal
a képességgel, amit egyen-egyenként az Úrtól kaptak. Én úgy gondolom, hogy ma az Úr
Jézus éppen azt kéri és várja el mindannyiunktól, hogy legyünk az Ő szolgái! A legkisebb
dolog is, amit tiszta szívvel és jóakarattal teszünk meg Őérette, az Ő szemében mind
értékes, és jutalmazásra kerül! Sokszor gondoltam arra, hogy vajon ki fogja kapni a
legnagyobb jutalmat. Azt hiszem, hogy azok a hűségesek, akik éjjel és nappal imádkoznak,
és kiáltanak az Úrhoz, akik imáikkal bejárják a Földet, és ezzel szolgálnak az Úrnak!
Azon az estén, amikor egész nap sírtam, kb. tíz órakkor mentünk az ágyba. Férjem
mindjárt elaludt, de én nem tudtam elaludni. Egyszer csak úgy éreztem, hogy mennyei
dicsőség tölti be a szobánkat. Tudtam, hogy most már az új cipőt, a fehér cipőt is
megkaptam az Úr Jézustól! Így már egészen kész voltam, hogy az Ő menyasszonya
lehessek. És Ő ott volt újra! Mosolygott rám, és a szeméből láttam, hogy minden jól van.
Abban a pillanatban boldognak és szépnek éreztem magam. Minden pillanat értékes volt!
Még most is érzem azt a csodálatos érzést, amit nem szeretnék elveszíteni soha földi
életemben. Szeretnék a hátralévő időmben mindig ott lenni a szemei előtt.
Azóta gyűlölöm
a bűnt, még a legkisebb bűnt is, mert az visszatart bennünket, hogy az Úr Jézus közelében
tudjunk lenni. Szeretnék olyan lenni, mint János apostol, aki Jézus vállára hajtotta fejét, és
úgy hallgatta a beszédét, és érezte a szeretetét. Szeretnék nagyon-nagyon közel lenni
Hozzá, mert Ő a legszebb és legcsodálatosabb az életemben! Mikor érzem az Ő
gyönyörűségét, szeretetét, akkor én is mindenkit tudok szeretni, még az ellenségemet is!
Testvéreim! Legyünk alkalmas anyag az Úr kezében, hogy hasznos edényekké tudjon
formálni bennünket!
Mikor készek leszünk, fel fog tölteni bennünket gyönyörű
gyümölcsökkel, és akkor, akik kívül vannak a gyülekezeten meglátják ezeket a zamatos
gyümölcsöket, és hozzánk jönnek és azt mondják majd:
- Szeretnénk mi is részt
kapni belőle!
Ha van valaki közöttünk, aki ma még az Úr Jézus nélkül jár, szeretném azt
mondani neki, hogy Jézus most eljött Hozzád, és kopogtat szíved ajtaján. Kér, hogy
engedd be Őt. Ő le fog ülni veled, és azt mondja neked:
- Szeretlek téged!
Tudom biztosan,
amikor meghallod az Ő gyönyörű hangját, te is azt fogod mondani Neki:
- Én is nagyon
szeretlek Téged!
Szeretnék boldog lenni, szeretnék örökre Veled lenni. Szeretnék feladni
mindent, ami akadály lehetne abban, hogy Téged szerethesselek, mert látom és érzem,
hogy Te minden vagy nekem!
Valamikor később kaptam még egy mennyei látomást. Az Úr Jézus újra megjelent
nekem, és megfogta kezemet az Ő erős, gyönyörű kezével. Mosolygott rám, és azt mondta:
- Most hazaviszlek téged! -
Együtt haladtunk, és egy csodálatos kerthez értünk el, ahol gyönyörű rózsák, gyönyörű fák,
és gyönyörű pázsit volt. Csodálatos melódiát hallottam minden irányból. Tudtam, hogy
mindez a Bárányt dicsőíti, aki érettünk megöletett! Azok a rózsafák gyönyörűek voltak.
Közel mentem hozzájuk, és megéreztem illatukat. Nagyok voltak, mint egy tányér, és
beszéltek hozzám. Minden rózsa tudott beszélni, és dicsőítették a Bárányt!
Elgondolkodtam: - Mikor én a testemben voltam, és hallottam a madarakat énekelni, vagy a
hegyen a virágokat nézegettem, tulajdonképpen azok is mind az Urat dicsőítették.
Magam is a testemben dicsőítettem az Urat, hiszen mi mindannyian erre lettünk teremtve!
Azután szemeim előtt egyszer csak ott volt egy gyönyörű ház. Az Úr Jézus ennek
lépcsőjéhez vezetett, és mikor ott álltunk az ajtóban, azt mondtam Neki:
- Tudom, hogy azt
ígérted, hogy elmész, és helyet készítesz számunkra, de ez túlságosan szép nekem!
De
Ő ezt mondta: - Ez a tied!

Az első dolog amire gondoltam, hogy érdemes volt az indiánok között maradni! Sokszor
megkísértettek, amikor a Sátán embereken keresztül azt mondta nekem: - Neked olyan jó
és éles a gondolkodásod, miért nem kezdesz politikai beszédeket mondani?
De az Úr
Jézus azt mondta nekem: - Az én politikám a Mennyből való, Rólam kell, hogy beszélj az
embereknek!
- Így minden kísértést visszautasítottam azzal, hogy köszönöm, én csak a
Megváltómról akarok beszélni!
- Mindez eszembe jutott ott a Mennyben. Az Úr Jézus
kinyitotta számomra az ajtót. Én szerettem volna kinyitni Neki, mert szégyelltem magam,
hogy Ő tegye ezt meg nekem, de Ő sokkal gyorsabb volt, mint én. Azt mondta, hogy
menjek be, és mosolygott rám. Mintha nevetett volna, mert tudta, hogy nem egészen
értem a dolgokat. Korábban mindig arra gondoltam, hogy mikor az Úr Jézussal
találkozom, én mindent megteszek Őérette. Másként történt! De hiszen nem csak a
Mennyben tette ezt.
Ő már meghalt értem itt a Földön, hogy
én a Mennybe juthassak!

Azután bevezetett egy csodálatos szobába, mintha egy nappali szoba lett volna. Szép
világos volt benne, de nem láttam semmiféle villanyvilágítást. Kérdeztem az Úr Jézustól:
- Itt nincs villany? - Azt mondta: - Nincs szükségünk villanyra, mert Én Vagyok a
Világosság. - Kérdeztem, hol vannak a hálószobák? - Itt arra sincs szükség,
mert a Mennyben soha nem fáradunk el. Ahogy ott álltam ebben a csodálatos szép
szobában, egy gyönyörű hangverseny-zongorát láttam. A Földön mindig szerettem volna
egy ilyen zongorán játszani, de én sajnos soha nem tudtam jól zongorázni, de most
hallottam, hogy ez a hangszer saját magától játszotta a Bárány dicséretét, és Jézus
szeretetéről zengett.
Mindezek azt a gondolatot hozzák most elém, hogy nekünk
mindannyiunknak nagyon kell értékelnünk az Úr Jézus vérét, az Ő szeretetét és a
Szent Szellem erejét. Jól tennénk, ha soha nem hagynánk abba Megváltónk
dicséretét!
Mikor látomásomból felébredtem, az Úr Jézus nem volt ott többé. Egyedül voltam, de
tudtam, hogy mégsem vagyok egyedül! Vele vagyok, és ti is Vele vagytok! Szükséges
azonban, hogy mi nagyon elővigyázatosak legyünk! Ne vigyük magunkkal a bűneinket
többé, hogy könnyen tudjunk járni Ővele! Nem szükséges, hogy terheket viseljünk többé,
hanem szabadon és boldogan, mint egy kisgyermek, teljes bizalommal és
ráhagyatkozással menjünk az Ő oldala mellett. Velünk van mennyei Édesatyánk, az Úr Jézus Krisztus
és a Szent Szellem, hogy támogassanak bennünket az úton. Sőt segítségül még szent
angyalokat is rendelt mellénk az Úr! Emlékezzünk erre, hogy győzni tudjunk mindenkor
és mindenben az Úr Jézus vérének ereje és nevének hatalma által! Az Úr Jézus áldjon meg
benneteket! Ámen.